Labdarúgóink télen érkezett támadójával beszélgettek.

Tényleg olyan gyorsan történt minden a Paks elleni találkozó után?
A fociban mindig lehet erről-arról hallani, de az igaz, hogy a szóban forgó mérkőzést követően pörögtek fel az események, akkor értesültem én is a Ferencváros szándékáról. Szerencsére az ősszel jól ment a játék, a gólokkal sem maradtam adós – benne volt a pakliban, hogy felkeltem valakinek az érdeklődését. Külön öröm számomra, hogy ez a „valaki” a Fradi volt! Ahogy két és fél esztendeje a Vidi, úgy december végén a Ferencváros is a legjobbkor keresett meg, a váltás egyértelműen előrelépést jelent a karrieremben. Hála az égnek, a két klub viszonylag gyorsan megállapodott, én pedig boldogan jöttem!

Nem is hezitált, amikor tudomást szerzett arról, hogy örömmel látnák az Üllői úton?
Soha nem könnyű elhagyni egy olyan csapatot, amelynél jól érzed magad, amelyben barátok oldalán küzdesz, amelynél megbecsülnek. Innen nézve nem volt könnyű döntés, de máshonnan nézve nagyon is az volt. Mégiscsak Magyarország legnagyobb, legsikeresebb és legnépszerűbb klubja hívott! Ez olyan lehetőség volt, amilyen egyszer adódik az életben, s a lelkem mélyén azonnal tudtam: váltanom kell! Nem vagyok már fiatal, de még öreg sem, augusztusban töltöttem be a harmincat, mentálisan és fizikálisan egyaránt remek állapotban érzem magam, készen állok arra, hogy a Ferencvárosban is megmutassam, mit tudok!

Azt kapta a Fradinál, amit várt?
Talán még többet is. A csapattársaktól kezdve a stábtagokon át a klubalkalmazottakig mindenki roppant kedvesen fogadott, az első benyomásaim valóban nagyon kedvezőek. A körülményekről hosszasan beszélhetnék, de talán elég, ha annyit mondok: minden profi.

Ha nem tévedek, Dibusz Dénes sem bánja, hogy már csak az edzéseken veszélyezteti a kapuját.
Ha őszinte akarok lenni, korábban nemigen kellett tartania tőlem, mert a Fradinak csak két gólt lőttem, azt is egy meccsen, még tavaly augusztusban. Sokszor nem volt szerencsém a Ferencváros ellen, bár az is lehet, hogy Dénes és a csapat a mumusom volt. Legalább már ez a probléma is megoldódott…

Az meg már legyen a szakmai stáb „gondja”, hogy a Varga Barnabás, Alekszandar Pesics, Kenan Kodro trióból kinek szavaz bizalmat…
Én csak a pozitív oldalát látom annak, hogy több vérbeli csatár van a keretben. Vargát és Pesicset is kiváló futballistának tartom, abból, hogy egymást húzzuk előre, a csapat is sokat profitálhat. A játékintelligencia terén egyikünkre sem lehet panasz, ugyanakkor különböző stílust képviselünk, ami megint csak a csapat hasznára válhat, hiszen ezzel is nő a variálási lehetőségek száma. Ne feledjük, rengeteg meccs vár ránk az előttünk álló időszakban, szerintem mindenkinek lesz alkalma bizonyítani. A magam részéről egyébként azt sem zárom ki, hogy lesz olyan mérkőzés, amelyen két csatárral rohamozunk majd. Az összeállításról értelemszerűen Dejan Sztankovics dönt, a mi dolgunk az, hogy minden pillanatban készen álljunk a játékra!

Nem is árt készen állni: a szombati, Kisvárda elleni találkozóval kezdődően huszonhat nap leforgása alatt hét mérkőzést vívnak.
Ezért is említettem az imént, hogy minden bizonnyal mindenki megkapja a lehetőséget. Örülök annak, hogy egyik összecsapás követi a másikat, ráadásul változatos lesz a menetrend, mert hol az NBI-ben, hol az Európa Konferencia Ligában, hol a Magyar Kupában játszunk. Nincs is annál jobb, mint amikor egyik nagy meccs jön a másik után. Felőlem már indulhatna is a menet, alig várom, hogy tétmérkőzésen is bemutatkozhassam a Fradiban!

Éppen decemberben mesélt arról, hogy profi labdarúgóként még nem volt gólkirály – ahogyan bajnok sem…
Ez sajnos így van. Egy Szuperkupa-győzelmem van még Spanyolországból, minek is tagadjam, nagyon szeretnék bajnok lenni, hatalmas motivációt jelent. Azért is szerződtem a Fradiba, mert úgy éreztem, itt van a legnagyobb esélyem arra, hogy trófeákat nyerjek!

No, és miért éppen a tizenegyes mezt választotta?
A tizenkilencest szeretem, Fehérváron is abban játszottam, de itt már foglalt volt – éppen Varga Barnabásé. Tőle mégsem kérhettem el, habár nem is akartam, a kelleténél nagyobb jelentőséget ugyanis nem tulajdonítok a mezszámoknak. Az a fontos számomra, hogy ne legyen túl magas a szám – a tizenegyes szabad volt, én pedig örömmel viselem.

Olvastam, mindmáig rendre kikéri édesapja, a korábbi kitűnő futballista, legutóbb a bosnyák válogatottat irányító Meho Kodro véleményét. Ő is támogatta, hogy a piros-kék dresszt zöld-fehérre cserélje?
Teljes mértékben. Édesapámnak rengeteget köszönhetek, a mai napig hallgatok rá. Amikor értesült a Ferencváros megkereséséről, nagyon boldog volt. Jól ismeri a magyar bajnokságot, követi a meccseket, abszolút képben van. Tudja, mit jelent a Fradi Magyarországon, milyen dicső múltja, milyen hagyománya van a klubnak. Rögvest arra kapacitált, hogy fogadjam el az ajánlatot, és azóta is folyamatosan azzal bíztat, hogy ne féljek semmitől, mert ezen a szinten is megállom a helyem. Ugyanúgy gondolja, ahogyan én: megtiszteltetés, ha valaki a Ferencváros játékosának vallhatja magát.

A teljes interjú: Sportal