Labdarúgóink fiatal játékosával, Katona Bálinttal beszélgettek.

– A spanyolországi edzőtáborból hazatérve szabad hétvégét kaptak, mondván, ráfér a csapatra a pihenés, lazítás. Jólesett kikapcsolódni?
– Kemény felkészülésen vagyunk túl, sok edzés volt, változatos gyakorlatokkal, egyetlen nap sem unatkoztunk. Kár lenne tagadni, jólesett egy-két nap lazítás, úgy érzem, mentálisan és fizikailag is jót tett. Együtt voltam a családommal, a hétvégén egy-két barátom felkészülési meccsére is kimentem, szóval, jó volt kikapcsolódni.

– Az edzőtábort dupla vereséggel zárták, előbb az ukrán bajnokság listavezetője, a Krivbasz Krivij Rih, majd a cseh bajnokság harmadikja, a Viktoria Plzen győzte le a Fradit.
– Az edzőtábor utolsó napján holtponton volt a társaság, nem véletlen, hogy mindkét összecsapáson a második fél­időben maradtunk alul. A szünet után magamon is éreztem, hogy nehezebben mozog a lábam, és mentálisan is elfáradtam, de kikapni természetesen senki sem szeret. Zavart bennünket a két vereség, de a lényeg úgyis az, ahogy a tétmérkőzésen teljesítünk.

– Az őszi szezon végén megkapta a lehetőséget Dejan Sztankovicstól, és elmondása szerint élt is vele… Mit gondol, folytathatja úgy és ott az idényt, ahol abbahagyta?
– Nehéz megmondani, de nagyon szeretném. A labdarúgásban napok, sőt órák alatt változhat a helyzet, jó példa erre az én esetem is. Az ősszel sokáig kevesebb játéklehetőséget kaptam, majd a Csukaricski ellen megsérülő Adama Traoré helyére kellett a kispadról felpattanva beállnom. Akkortól több időt töltöttem a pályán, és talán nem is ment rosszul a játék. Az elmúlt hetekben próbáltam mindent beleadni, hogy a bajnoki rajtra a lehető legjobb állapotba kerüljek. A felkészülés alatt volt egy-két beszélgetésem Dejan Sztankoviccsal, elmondta, bízik bennem, számít rám, és persze csakis rajtam, a formámon múlik, hogy a csapatban leszek-e az első mérkőzésen.

– Spanyolországban Lisztes Krisztiánnal volt egy szobában. Vele is jól megértik egymást?
– Krisztiánnal nem nehéz jóban lenni. Kedveljük egymást, nincs nagy korkülönbség közöttünk, az edzőtáborokban, az edzéseken is segítjük egymást, amiben csak tudjuk. Büszke vagyok rá, hogy a barátom, akkor szeretek igazán játszani, ha ő is mellettem van a pályán.

– Erre már nem sokáig lesz lehetősége, barátja a nyártól Frankfurtba költözik. Szoktak erről beszélni?
– Óhatatlanul előkerül a téma. Nagy kihívás, óriási kaland előtt áll Krisztián, de egyelőre úgy van vele, hogy amíg itt van, csak a Fradira összpontosít.

– Kecskeméti kölcsönidőszakából van ezüstérme a másodosztályban, és az NB I-ben is. Mit gondol, az idény
végére az első arany is meglesz?
– Mindennél jobban szeretném! Nem tagadom, hajtok az első aranyéremre, óriási motiváció. Sőt, mellé egy kupaarany sem lenne rossz.

– Hová tenné az újabb érmeket?
– A szülői házban még mindig megvan a szobám, az ezüstérmek is ott vannak, alighanem az aranyak szintén oda kerülnének. Édesapám gyűjti az ereklyéinket, mindenkinek a saját szobájában vannak.

– Játszott már a középpálya belső részén és a szélen is – hol érzi a legjobban magát?
– A csatár mögötti területen tudom a legjobbamat nyújtani. De a szélen is szeretek játszani, az sem jelent gondot.

– Kecskeméten nyolc gólt szerzett az NB I-ben, a Fradi színeiben viszont még nem talált a kapuba. Zavarja?
– Nagyon várom már az első ferencvárosi gólomat! Mögöttem van néhány mérkőzés, bánt, hogy még nem szereztem gólt. Mégiscsak támadó vagyok, akit a gólok is éltetnek. Az elsőt kellene megrúgnom, akkor beindulnék, és jönne a többi is.

A teljes interjú: NSO