Ma Szlovénia ellen zárjuk az EB-t.
Lékai Máté
Mindenki nagyon fáradt fizikailag és mentálisan is, nekem is fáj mindenem, de erre semmit sem lehet fogni, egyik ellenfél sem játszott kevesebbet nálunk. Egy ilyen világverseny mindenkinek iszonyatosan nagy megterhelés. A motiváció nyilvánvaló, a hatodik hely is nagyon szép, ám az lenne igazán nagy dobás, ha ötödikek lennénk. Olyan eredménnyel kerülhetnénk be a sportág hazai nagykönyvébe, amilyenre előttünk még soha senki sem volt képes. Ez lehetne a cseresznye a tortán, ez kompenzál mindenféle fáradtságot. Eleve nagy dolog kint lenni az Európa-bajnokságon, és ki tudja, lesz-e még ilyen lehetősége bárkinek is. Nekem könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó Eb-mérkőzésem, bízom benne, hogy győzelemmel tudunk búcsúzni. Biztos, hogy mindenki összeszedi az utolsó energiatartalékait, és mindent bele fogunk adni. A szlovének nagyon kemények és agresszívak, támadásban rengeteget egy-egyeznek, és nagyon gyors lábmunkával dolgoznak. Igaz, nincs igazán veszélyes átlövőjük Borut Mackovseken kívül, ugyanakkor nagyon erős beállóik és jó szélsőik vannak. Nyilván ők is fáradtak, egy nappal többet pihentek, viszont többet utaztak, ám ez szerintem teljesen mindegy, mindenki bele fog adni mindent, az utolsó energiatartalékait is. Nekik is nagy eredmény lenne, ha ötödiket lennének. Megújulni a nyolcadik meccsen már nagyon nehéz, de az biztos, hogy lesznek finomhangolások a taktikában, védekezésben és támadásban is. Chema nyilván elővesz olyan elemeket, amelyek specifikusan a szlovénok ellen működhetnek, és ezeket próbáljuk majd megvalósítani a meccsen. Én is érzem, hogy telik az idő, bár jobban átlátom a pályát, több figurát ismerek, érzékelem magamon, hogy vannak olyan elemek, mozdulatok, amelyeket öt-tíz éve még könnyedén meg tudtam csinálni, most viszont már nem megy simán. Ám ez szerintem teljesen normális az életben és a sportban egyaránt.
