Krisztiánnal beszélgettek.
– Belegondolt már, hogy a Ferencváros játékosaként egy ideig biztosan a mostani az utolsó edzőtábora?
– Eszembe jutott, igen. Nem tagadom, kicsit szomorú vagyok emiatt, de a nyártól új fejezet kezdődik az életemben. A karrierem érdekében tovább kell állnom. Nem tagadom, olykor előtörnek belőlem az érzelmek, az emlékek, mégiscsak itt nőttem fel. A Ferencváros mindig a szívem csücske marad. És remélhetőleg fogok még a Fradiban játszani.– Ez kérdés? Nem biztos?
– Végül is a szándék biztos. Úgy tervezem.– A jelek szerint a formájával már most sincs nagy gond, a Molde elleni elmaradt felkészülési találkozót egymás elleni játékkal pótolta a szakmai stáb, a meccsen két gólja mellett egy gólpasszt is kiosztott. Kezdődhet is a szezon?
– Alakul a forma, úgy érzem… Még mindig kemények az edzések, de úgy látom, jó irányba haladunk, és én is jól érzem magam a bőrömben. Legutóbb elmaradt a Molde elleni felkészülési meccsünk, de végül ez is jól sült el. Az egymás közti találkozó kiélezett csatát hozott, nem kíméltük egymást, olyan volt, mintha idegen együttes ellen léptünk volna pályára.– Fogynak a napok a rajtig. Kisvárdán kezdenek, fogadják az MTK-t, Debrecenbe mennek, majd jön az Olympiakosz elleni Európa Konferencia Liga rájátszásának oda-vissza vágója. A sűrű program segíthet elkapni a fonalat, vagy így azért túl tömény lesz?
– Az első néhány mérkőzés mindenkinek kemény, nekünk is. Fontos a jó rajt, de bizakodó vagyok, mert nagyon egyben vagyunk. Mire jön az Olympiakosz elleni két találkozó, már közel csúcsformában kell lennünk. Biztosan nem azon múlik a továbbjutás, ki hány mérkőzést játszott az előtte lévő hetekben.– Sokan azt mondják, a két csapatnak induláskor ötven-ötven százaléka van a továbbjutásra. Ön hány százalék esélyt ad az Olympiakosz ellen?
– Mind a két csapat erős, nem véletlenül élte meg a tavaszt a kupában, mindenkinek megvannak az erősségei és gyengeségei, papíron talán a görögök esélyesebbek, többet is ér a csapatuk, több pénzből gazdálkodnak, de ahogy mondani szoktuk, mi vagyunk a Ferencváros, sosem adjuk fel, ezért én a Ferencváros győzelmét és továbbjutását várom. Látom, mindenki milyen keményen beleállt a munkába, senki sem panaszkodik, egyetlen rossz szava sincs senkinek, csakis a labdarúgásra, az edzésekre összpontosítunk. Úgy érzem, hatvan-negyven százalék a két csapat esélye – természetesen a mi javunkra.– Az ősszel hat gólt szerzett a bajnokságban. Ugyanennyivel a tavasszal is elégedett lenne? Vagy többre vágyik?
– Nagyon nem lennék elégedett. Egyértelműen többet szeretnék. Úgy vágok neki a tavasznak, hogy jó lenne minden mérkőzésen a kapuba találni, meglátjuk, hány gól lesz belőle. Gyorsan hozzáteszem, a legfontosabb mindig az marad nekem is, hogy győzzünk, nem pedig az, hogy én gólt szerezzek. Reméljük, a csapat is hamar elkapja a fonalat, újra jönnek a győzelmek, akkor nekünk, támadóknak is könnyebb dolgunk van elöl.– Bajnokként távozik az Üllői útról?
– Úgy érzem, igen. Egyszerűen meg kell szereznünk az újabb aranyat.– Spanyolországban Katona Bálinttal van egy szobában. Mivel töltik az estéket? Videójátékoznak, tévéznek?
– Szoktunk videójátékkal játszani, és sokat beszélgetünk. Ezer éve ismerjük egymást, a futball és minden egyéb is szóba kerül ilyenkor. Napközben a két edzés között igyekszünk odafigyelni a pihenésre, mindegyikőnk tudja, kinek mire van szüksége ahhoz, hogy a lehető legjobb állapotban várja az újabb tréninget. Este pedig amikor kicsit több időnk van, előfordul, hogy Botka Endre is csatlakozik hozzánk, és nyomjuk a virtuális focit, vagy éppen valami más játékot.A teljes interjú: NSO