Szerb mesterünk hazájában nyilatkozott hosszabban.

Kemény menetrendünk volt, mint minden Európában játszó klubnak: 7-8 meccs havonta. Ez nem könnyű. Sikerült elérnünk a célunkat, továbbmentünk a csoportból. Kemény csoportunk volt, ennek az árát a váratlanul elvesztett pontokkal fizettük meg a bajnokságban. Ennek ellenére a Fradi a bajnokság favoritja. Január 5-én kezdtük a felkészülés, most érkeztünk Alicantéba, itt 12 nap alatt négy meccset játszunk. Február 3. és március 12. közt 9 meccsünk lesz. Nagyon elégedett vagyok a jelenlegi helyzettel. A szezon első fele sikerülhetett volna jobban, de rosszabbul is. Az Olimpiakoszt húztuk, egy erős csapatot. Nekik nem volt szünet a bajnokságban, mi frissebbek leszünk, ők talán fáradtabbak. Meglátjuk mi lesz február 15-én.

Ez egy komoly történelemmel rendelkező klub. A Balkánon gyerekkorunk óta ismerjük a Ferencváros nevét. 70 trófeájuk van, 30 olimpiai arannyal. Büszkék erre. Kubatov Gábor klubelnök és Hajnal Tamás sportigazgató az első pillanattól kezdve elfogadtak. Nagy tiszteletet és támogatást kapok mindkettőjüktől. Öt perc az elnökkel elég volt arra, hogy érezzem, akarja, hogy itt legyek. Sokszor mondja, hogy ő nem az én elnököm, hanem a partnerem. Ez sokat elárul. Ez az ember szereti a Ferencvárost, mindent megtesz azokért az emberekért, akiket kiválasztott, akikkel dolgozik. Megvan benne a fejlődés- és a sikeréhség, ez külön boldoggá teszt. Ugyanazon a hullámhosszon vagyunk, ami remek. Boldog vagyok itt.

A város gyönyörű, sok látnivalóval. Az első 15 napban egy belvárosi hotelben laktam, sokat sétáltam. A magyarok tudják, hogy őrizzék meg a történelmüket. A városnak kilenc hídja van és esténként kivilágítják őket. Nem tudom Belgráddal összehasonlítani, hisz Belgrád az én városom. De nagyszerűen érzem magam Budapesten. Persze nem számítottam másra. Az emberek kedvesek, mindig segítőkészek. Vlado Filipovity és Szabó Tibor segített a Ferencvároshoz kerülnöm. Ők is Budapesten élnek, mindenben segítenek ők is. Minden feltétel adott a nyugodt és jó munkához. Ez nekem tökéletes.

A Ferencváros a domináns csapat az országban. Nem bújunk el a favorit szerepe elől, erre készülünk, így edzünk, így megyünk bele a meccsekbe. Ez a nyomás már megvolt a Zvezdánál is, a döntetlen már ott is rossz eredmény volt. De ez így jó. A cél a bajnoki cím és bejutni a történelmi, új formátumú Bajnokok Ligájába. Erre alakítjuk a csapatot. Remek a kommunikáció az elnökkel és a sportigazgatóval. Sokat beszélünk, közös ötleteket, megoldásokat keresünk, amikor a csapat kialakításáról van szó, hogy kik elérhetőek számunkra.

A magyar foci 15 évvel ezelőttig óriási bajban volt, de aztán elkezdtek befektetni. Előbb az infrastruktúrába, aztán az utánpótlás nevelésbe, majd minőségi játékosba. Csak a Kecskemét játszik régi stadionba, minden más nagyobb városban újak vannak. Nem fényűzők, pont olyanok, mint amire szükség van. Az Újpest elleni derbik, az európai meccsek mindig teltházasok. Minden csapatnak saját edzőközpontja van, szállodákkal, legalább négy rendes és egy fedett pályával télre. A Debrecennek és a Diósgyőrnek is remek infrastruktúrája van. Kellemesen meglepett, hogy minden klub erőnlétben jól felkészített és szervezettek. Marco Rossi az elmúlt hat évben rengeteget tett a válogatottért. Látható a komoly melója. És igen, itt mindig kilencven perc kemény munka kell a győzelemért. Nincsenek könnyű pontok, még a Fehérvár ellen se, amikor otthon játszottunk, kikaptunk.

Hogy mik az ambícióim? Álljunk csak meg. Van időm. Nem a pénzügyeken múlik, hanem a kihíváson. Egy nap, ha úgy alakul, készen akarok állni. A célom a Premier League. Az egy komoly kihívás lenne. Szeretem nézni az angol bajnokságot, a foci NBA-jét. Ha az ember ott edzősködhet, az nagy szó. Az olasz mellett angolul is tudok, így a nyelv nem akadály. Persze Olaszország is a kívánságlistán van. Annak az országnak megvan a maga kultúrája, munkarendszere. És néhány edző folyton rotál… [nevet] Olaszország nagyon különleges. Vannak új arcok a kispadokon. Mota, Gilardino és Italiano is remek, szeretem őket. Örülök, hogy harcolnak. Nehéz Olaszországban egy edzőnek, ha nem állsz készen, elveszhetsz, mert a bajnokság nagyon sokat kíván az embertől.

Meg akartam szerezni Dragót, de ez már a múlt. Régóta ismerjük egymást, 18 éves kora óta. Arany ember és játékos. Van karizmája, energiája, született vezér. Ha én lennék a Zvezda helyében, én sem engedném el. Őszintén! És tudom, hogy ők sem akarják, minden áron meg akarják tartani. Megértem őket, Dragovicnak szerződése van, ők meg a bajnoki címért harcolnak, ők is hátrányban vannak. Drago lojális, profi. Egyértelműen jó ember. Szeretem az ilyen srácokat. Ráadásul a Zvezdánál egy sor középhátvéd tanulhat tőle. Ahogy tette Erakovity, de ahogy hallom, van egy újabb gyöngyszem.

Szinisa Mihajlovity nagyon hiányzik, nagyon. Amikor gyerek voltam, Mihának, Jugának, Robinak voltam a labdaszedője. Nem ismertük egymást, de Miha megmutatta a tetteivel, hogy mit jelent a sztárság, mit képvisel a Zvezda címere és színei. Sokszor álmodtam vele. Nagyon hiányzik, gyorsan elszállt ez az év. Olyan, mintha tegnap lett volna. Láttam a családját a megemlékezésen, ölelkeztünk, emlékeztünk a szépre. Mihával egy igaz barátot vesztettem, valakit, aki mindig mellettem állt. Soha senki nem veheti el az emlékeket, a kapcsolatunkra boldogan emlékszem majd halálomig. Az én fájdalmamat össze sem lehet vetni Arianáéval és a gyerekekével, de az én világomban is különleges helye volt. Ahogy az idő telik, egyre világosabb lesz, milyen szikla volt Miha.

Múlt pénteken egy olasz tv segítségével csináltunk egy szép videót [a beteg Sven Goran-Erikksonnak], mi, akik játékosai voltunk. Hadd mondjam el, Sven sok edzőre volt hatással közülük: Mancini, Inzaghi, Almeida, Simeone, Nesta, Miha és persze rám is. Mindannyian dolgoztunk vele és ő inspirált minket, hogy edzők legyünk. Ő elsősorban egy igazi úriember. Maga volt a kultúra a kispadon. A maga útját járta, ilyen emberrel se előtte, se utána nem találkoztam. Ismerve őt, tudom, hogy soha nem adja fel, a végsőkig fog küzdeni.

Szerbia a hazám, Szerbia tette lehetővé, hogy focista legyek. Egy nap ezt vissza kell fizessem. De ma még fiatal edző vagyok. Egész más nap, mint nap edzősködni, meg más kapitánykodni. Ahhoz rengeteg tapasztalat, jópár év és még több ősz hajszál kell. Mindenki számára megtiszteltetés hazája szövetségi kapitányának lenni. Az a karrier csúcsa.

– Dejan Sztankovity