Szili Zágrábban szurkolt társainak a horvátok elleni EB-elődöntőn és nagyon büszke a srácokra.

Jansik Szilárd

Teljes mértékben büszke vagyok a srácokra, mert egy sokkal rutinosabb csapat ellen játszottak és annak ellenére, hogy végig az ellenfél vezetett, többször is volt lehetőségünk arra, hogy feljöjjünk egygólos hátrányra vagy éppen döntetlenre. Talán éppen az a tapasztalat, rutin hiányzott, amely kritikus pillanatokban eldönti az ilyen mérkőzéseket. Több ilyen sorsdöntő pillanat volt ezen a meccsen, amikor nekünk csak egy pici hiányzott, nekik pedig minden sikerült. De hogy ennél jobb rutinszerzési lehetőséget nem is lehetne kívánni a játékosaink számára, az biztos. Ilyen körülmények között, teli lelátók előtt, ahol szinte mindenki a hazaiaknak szurkol, így helytállni ez ellen az erős horvát csapat ellen – tényleg emelt fővel hagyhatták el az uszodát a fiúk. Mondtam is nekik meccs után, hogy ne búslakodjanak, ne lógassák az orrukat, legyenek büszkék, mert csodálatos, amit csináltak ebben a másfél hétben. Megmondom őszintén, én nem lepődtem meg, mert mindig pozitívanan gondolkodom, s valahogy éreztem, hogy jól fognak menni kint a dolgok. Mondjuk, az olaszoknak az éppen szükséges öt góllal való legyőzése kétségtelenül váratlan volt… Bár én a meccs előtt SMS-ben üzentem Nagy Ádámnak, hogy “sima” lesz az az ötgólos győzelem. És aztán meg is lett, úgy, hogy a legvégén éppen Ádi lőtte az ehhez szükséges utolsó gólt… Nem tudom, hányan fognak csatlakozni a kinti fiatalok közül a VB-re készülő csapathoz, de nagyon örülök, hogy hatalmas energialökettel és komoly, frissen szerzett tapasztalatok birtokában jönnek majd. Nem beszélve az önbizalomról… Ez szerintem az egész VB-csapatot erősíti majd.

Bővebben: VLV