A fradista séffel, Krausz Gáborral beszélgettek, szóba került a Fradi is.

Az, hogy a Groupama Arénában vagyunk, azt jelzi, hogy hithű fradista?
Fradista vagyok, s már az első élményem meghatározó volt a klubbal, igaz, nem pozitív értelemben. Tizenkét éves voltam, amikor egy családi barátunk Londonból, nagy Chelsea-rajongó, azt kérte, ha már itt van, vigyük el egy meccsre – mi meg egy Fradi-mérkőzésre vittük. Akkor voltam először focimeccsen, s kisfiúként nem értettem, miért zsidóznak a lelátón. Az is furcsa volt, hogy a meccsre menet apám levette a nyakláncát, amin egy Dávid-csillag volt. Idővel aztán megértettem, miért, s amikor pár évvel később újra kimentünk, már tudtam koncentrálni a pályára, és elengedtem ezeket a hangokat. De ég és föld a különbség az akkori és a mostani Fradi között. Az utóbbi több mint tíz évben nyugati színvonalú lett a Ferencváros – gondoljunk csak a Groupama felépítésére, a csapatra, a szellemiségre. Kubatov Gábor úgy alakította át a klubot, hogy én, aki korábban sírva mentem haza a meccsről, most örömmel jövök, és hithű fradistává váltam. Látható bizonyítéka a változásnak az is, hogy már izraeli játékosa is van a csapatnak Abu Fani személyében.

A teljes interjú: Mandiner