A fradista színművész azt is elmesélte, milyen Albert Flóriánnal kapcsolatos álhír terjedt el róla.

– A Nemzeti Színház és a Ferencváros együttműködésének köszönhetően a Fradi idénybeli első nemzetközi kupameccsén, még a nyáron ön indította útjára a labdát.
– Nem a legszerencsésebb kezdőrúgás volt, a Klaksvík végül három nullára nyert…

– …viszont azóta megállíthatatlan az FTC, s a minap a Fiorentina elleni döntetlennel biztossá tette, hogy az Európa Konferencia Liga egyenes kieséses szakaszában is ott lesz.
– Valójában a feröeriek elleni eredménnyel félrevezettük az ellenfeleket. Azt hihették, könnyű préda leszünk, és tessék, a tavasszal is játszhatunk kupameccseket. Nem mondom, hogy most már meg kell nyernünk a trófeát, de nagyon bízom a csapatban.

– A számtalanszor vetített Linda című tévésorozatban a címszereplő papáját, a mérsékelten sikeres színész Veszprémi Bélát alakítja, aki gyakran megkérdezi a leányától: „Fellini, Bergman nem keresett?” Ha éppen a meccsnapon keresik, kit ajánlott volna maga helyett kezdőrúgónak?
– Ha visszapörgethetnénk az időt, könnyű dolgom lenne, mert a két kiváló táncdalénekesről, Koós Jánosról és Aradszky Lászlóról tudta az egész ország, hogy zöld-fehér a vére. Itt, a Nemzetiben sok a fiatal színész, lehetnek köztük, akik szeretik a labdarúgást, de nemigen hallok olyan beszélgetéseket, amelyeknek a futball a témája. Majd utánaérdeklődöm.

– Gondolta volna egy évtizede, hogy eljön még az az idő, amikor a Fradi évről évre ott lesz a nemzetközi kupák csoportkörében, a válogatott pedig sorozatban háromszor kijut az Európa-bajnokságra?
– Határozottan állítottam, hogy így lesz! Én még akkor kezdtem drukkolni a Fradinak, amikor az volt a különleges, ha nem nyert, és a válogatottunkat is a világ legjobbjaként emlegették. Aztán véget ért az aranykor, és voltak, akik évtizedeken át azzal kerestek milliókat, hogy a magyar focit szidták. De a futballunk kijött az árnyékból, s manapság megint számon tartják. Lehet, hogy maradtak ellendrukkerek, de nem annyian, mint korábban, s már nem számottevők. A Fradi és a válogatott sohasem tud olyan rosszul játszani, hogy ne szurkoljak nekik!

– Mit szól ahhoz, hogy Szoboszlai Dominik személyében újra van sztárfutballistánk?
– A klasszisokra az a jellemző, hogy már fiatalon megvillantják a tehetségüket. Puskás Ferenc tizenhat évesen mutatkozott be az NBI-ben, Kocsis Sándor tizenhat és fél évesen debütált a Fradi-felnőttben. Ott voltam a lelátón, amikor az első gólját szerezte: emlékszem, átemelte a labdát az eléje futó kapuson. Az őstehetségeket a szerencse is pártfogásába veszi. Szoboszlai első válogatott akciógóljánál, amellyel kijutottunk a 2021-es Eb-re, a labda a bal oldali kapufa belső élét is érintette.

– Az Üllői úti publikum nagy ünneplésben részesítette, amikor a KÍ ellen elvégezte a kezdőrúgást, de előfordult, hogy nem is volt olyan könnyű eljutnia a kezdőkörig.
– A hatvanas-hetvenes években sokszor megtelt a Népstadion a színészek és újságírók rangadójára, a SZÚR-ra. Egy alkalommal nagy melegben kellett focizni, és a meccs egyik partjelzője Mészöly Kálmán volt. Kérdezem tőle, hogy tudtok a kánikulában annyit futni? Nagyon egyszerű, felelte: összeköttetésben vagyunk a büféssel, s kezdés előtt lehajtunk két féldecit. Ne hülyéskedj – mondtam neki, de ő csak bizonygatta, hogy ez a megoldás. Ha ez, hát ez – gondoltam, s megittam két felest. Alig bírtam elbotorkálni a pályáig, Kálmánék persze a térdüket csapkodva nevettek.

– Fiatalkora Józsefvároshoz kötődik, a nyolcadik kerületben rúgta a labdát.
– A családdal 1946-ban jöttünk vissza Budapestre, focizni a Teleki meg a Tisza Kálmán téren kezdtem. Rengeteg gyerek volt a környéken, az egyik a Vasasnak, a másik az Újpestnek, a harmadik az MTK-nak szurkolt. Én kijártam az Üllői útra, a B-közép alsó sorában, a gyerekek közt álldogálva néztem a meccseket. A Henni, Rudas, Onódi, Kéri, Kispéter, Lakat, Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összeállítást álmomból felkeltve fújom. Kocsist személyesen is ismertem. A papájának zöldségesbódéja volt a Teleki téren, és bár már a Fradi játékosa volt, Kocka egy alkalommal beállt hozzánk, kölykökhöz focizni.

– Közismerten szenvedélyes vadász; úgy szól a fáma, hogy egyszer bajba került, és az esetnek a puskához meg a futballhoz is köze volt.
– A történet abból az időből való, amikor Törőcsik Mari volt a feleségem, és a Blaha Lujza téren még állt a Nemzeti Színház épülete. A Nemzetitől néhány lépésnyire, a Corvinban dedikált Mari meg Albert Flórián, az FTC legendás centere. Együtt távoztak az áruházból, s ebből az a pletyka kerekedett ki, hogy szerelemféltésből lelőttem Flórit, noha akkoriban nem is vadásztam. Nem volt még közösségi média, hogy egy perc alatt cáfolni lehessen a szóbeszédet, így viszont szétfutott a fővárosban az álhír. Kaptam olyan levelet, amelyben az állt: ha tényleg lelőtted Albertet, véged.

A teljes beszélgetés: NSO