Dumival beszélgettek a válogatott- és klubcélokról.

– Többek gyerekkori álma vált valóra, hogy felkerülhetett a neve a vb után a népligeti, december elején pedig a margitszigeti márványtáblára is. Neked ez már nem volt újdonság, ugyanakkor úgy láttam az átadóünnepségen, hogy számodra is sokat jelent.
– Igen, harmadszor kerülhetett fel a nevem a Hajósban a márványtáblára, ezt pedig kevesen mondhatják el magukról. Ez egy olyan dolog, amire büszke vagyok és nyilván minden, ami büszkévé tesz, az jó érzéssel tölt el.

– A tizenötből kilencen a Fradiból kerültetek be a nemzeti csapatba. Mekkora jelentősége volt ennek a tornán?
– Azt látni kell, hogy a legtöbb sikeres nemzetnél hasonlóképpen működik, hogy a bajnokság legerősebb klubja adja a válogatott gerincét és nincs ez másként a magyar válogatottnál sem. Itt nem csak arról van szó, hogy ezek a játékosok kimagasló képességűek, hanem arról is, hogy a válogatott időszakon kívül kilenc hónapon keresztül együtt tudunk formálódni, konfliktust generálni, illetve csiszolni, valamint játékoskapcsolatokat kialakítani. Úgyhogy szerintem ez esszenciális az ilyen fajta sikerekhez, hiszen önmagában is nagyon fontos, hogy hogyan megyünk végig egy szezonon, de utána következik egy másik kihívás. Ezért is nagyon fontos, hogy mi kilencen együtt élünk meg rengeteg mindent.

– A heroikus körülmények között megnyert döntő után többen is előretekintettek és vb-arannyal a nyakukban már az olimpiáról beszéltek. Benned is ennyire élénken él ez a cél?
– A végső cél természetesen az olimpiai arany, de nekem talán erősebb volt az az érzés, hogy a fukuokai siker felülírta a budapesti kudarcot. Tartott a napokban a szövetség egy záróvacsorát, ahol az elnök, Madaras Norbert is azt hangsúlyozta, hogy ez legyen a lezárása a győzelemnek, mert a világ olyanná vált a koronavírus-járvány miatt, hogy egymást követik a nagy tornák, ezért két hónap múlva kiderül, hogy meg tudjuk-e védeni a címünket, vagy valaki más lesz a világbajnok. Korábban 3-4 évente volt vb, és valaki leélte úgy az életét, hogy ő világbajnok és ez a legnagyobb dolog. Nekünk máris meg kell mutatnunk, hogy jogosultak vagyunk erre a titulusra, és aztán jön egy még nagyobb rangú esemény, az olimpia. Készen kell állnunk arra, hogy bármi van, tovább kell lépni és be kell tudni zsebelni ezeket az eredményeket, illetve meg kell lovagolni ezt a hullámot, hogy rövid idő alatt lehet sok mindent megnyerni és megélni.

– Az olimpia előtt az FTC-vel is vár még rád feladat. Kimondott cél a címvédés a bajnokságban, de a Bajnokok Ligájában is a végső győzelemre esélyesek között emlegetik a csapatot, hiszen eddig mind a 23 mérkőzéseteket megnyertétek.
– A bajnokság megnyerését kötelezőnek gondolom. Ez lehet, hogy nagyképű, lehet ez olyan, hogy terhet jelent, nem érdekes. A terhet el kell tudni viselni, főleg ezzel az összetételű csapattal. A Fradiban is ugyanazokat a jó energiákat érzem, mint a válogatottban. Igenis tudjuk, hogy sokra vagyunk hivatottak és szépen megyünk előre az úton. Nem mindig jön ki a forma, de mégis sikerült megnyerni az összes meccsünket az őszi szezonban és talán egyre jobb a kohézió. Látszik, hogy képesek lehetünk a Pro Reccót is legyőzni. Ugye az elmúlt három évben ők állítottak meg minket a végjátékban, úgyhogy kimondott cél lehet, ha eljutunk a Final Fourba – ami azért nem lesz könnyű – akkor a Recco lesz a legnagyobb riválisunk.

– 36 évesen kirobbanó erőben vagy. Ez minek köszönhető?
– Jó formában érzem magam és amire korábban figyelmeztettek az idősebb játékosok, hogy „ez fog fájni, az fog fájni, meg lassabban regenerálódsz”, azt nem érzem. Ez nem tudom, minek köszönhető, lehet, hogy alkati kérdés, de sokat is teszek érte. Sokat edzem, hiszek a folytonosságban, valamivel sosem állok le, idén nem ittam egyáltalán alkoholt sem. Ez utóbbi fontos dolog, mert nagyon ki tud venni az emberből, egy-egy nagyobb, vagy a folytonos kicsi italozás is. Úgyhogy ezek szerintem mind segítenek, illetve két gyerek mellett azért csökken a pihenőidő, de valahogy mégis meg tudjuk oldani, a családi berendezkedésnek köszönhetően. Ezek kombinációja adja ki, hogy így érzem most magam. Azt akarom elérni, hogy ezen ne múljon és testileg rendben akarok lenni. Lelkileg pedig a legtöbbet igyekszem megtenni a parton és a foglalkozásokon, hogy minden jól működjön a csapaton belül. Így próbálok a legjobban a csapat hasznára lenni.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu