Ami 10. helyet ért a világbajnokságon, valamint indulási jogot is szereztünk az olimpiai selejtezőre. Utóbbi tornára két ellenfelünk már ismert, Japán és Kamerun, melléjük csatlakozik majd még egy ellenfél a VB-ről, amely a legjobb eredményt éri el úgy, hogy nem kap kvótát. A négyesből az első két helyezett jut majd ki az olimpiára.

Női kézilabda, világbajnokság, középdöntő, I. csoport, 3. forduló
Magyarország 23–22 (8–11) Horvátország
Fradista gólok: Klujber 9, Simon 2

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Összefoglaló: M4 Sport
Galéria: MKSZ

Bíró Blanka

Nagyon büszke vagyok a lányokra, amiért így felálltunk, ez nem mindennapi. Sokat beszéltünk arról a lányokkal a sikertelen meccsek után, hogy csak csapatként tudunk előrelépni, hogy az ilyen meccseket csak együtt küzdve, a felelősséget közösen vállalva tudjuk megnyerni. Annak is örülök, hogy sikerült ellentmodnani a sokszor emlegetett magyar fóbiának, hogy most mi nyertünk vert helyzetből, komoly téttel bíró mérkőzésen. Tudtunk bizonyítani, hiszen sokan leírtak minket, de elértük azt, amiért kijöttünk, olimpiai selejtezős helyünk van. Most kapunk egy kis pihenőt, meg kell ünnepelni ezt a sikert, de utána visssza kell kanyarodni a klub munkához, ahol szintén fontos feladatok várnak ránk, illetve, tavasszal így a válogatottal is lesz még dolgunk. Hogy meg kell fognom, ez járt a fejemben előtte, és az, hogy a nagy számok törvénye alapján jönnie kell egy hibának. Elképesztően örültem, hogy a rajtam felperdülő labda a kapufáról kifelé pattant végül. Belülről egyébként hullámzónak éreztem ezen a meccsen a saját teljesítményemet, de azt mondják, hogy a számok elméletileg jók – és mindegy végülis, ha ilyen a végeredmény. Azt hiszem, az utolsó mérkőzés bizonyította be számunkra azt, amiről beszéltünk, hogy ki-ki meccsen csapatként tudunk csak felülkerekedni az ilyen riválisokkal szemben. Jó tanulópénz volt az a két meccs, amit nem tudtunk megnyerni, és bízom benne, hogy hosszú távon magunkkal visszük a tapasztaltokat.

Klujber Katrin

Nem gondoltam volna, hogy egyszer jobban fogok védekezni, mint támadni, de ez ma így volt… Mondtam a lányoknak viccesen, hogy remélem nem zavartam őket. Amit viszont elöl műveltek a végén, az fantasztikus volt! Az első félidő senkinek sem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna, sokat birkóztunk elöl, a kapusuk is jobban fogott. A végén aztán összeállt minden, nem értem, hogy miért nem tudunk így teljesíteni, de most már vége számunkra a vb-nek, kereshetjük majd az okokat. Az üreskapus gólnál, vagy inkább minden könnyű gólnál azt éreztem, hogy fordulópont lehet, ezért is tettek zavaróba – akárhogyan is, hatalmas győzelem lett a végére. Készültem a hetesekre, mert ismernek a kapusok, tudják, mit szoktam lőni, de most cselesebb voltam. Óriási volt a tűz a csapatban, a végjátékhoz érve én már teljesen elhittem, hogy megfordíthatjuk, és ezt láttam a többieken is. Az utolsó hetesnél pedig szinte biztos voltam benne, hogy Blani kivédi, mert ismerem, hogy ilyen szituációban nagyon okos. Hogy milyen volt számunkra a világbajnokság? Reméltem, hogy a legjobb nyolc közé jutunk, de az a boldogság, amit most, a végén éreztünk, felejthetetlen. A hibákból tanulni kell, fejlődnünk kell tovább – az utolsó meccset nézve azonban azt mondom, jó tornát zártunk.

Simon Petra

Végig égett a tűz, amikor beszálltam, próbáltam lendületet adni mindenkinek, és azt mutatni, hogy igenis még meglehet, kitettük a szívünket a pályára, ezzel nyertük meg a meccset. Tudják az ellenfelek, hogy fiatal, rutintalan vagyok még ezen a szinten, és amikor a padról beálltam, folyamatosan rám hozták a labdát, ott akartak előnyt szerezni. Igyekeztem feljebb helyezkedni, de segítettek mindkét oldalról, hogy meg tudjuk oldani. Az utolsó támadásnál próbáltam higgadt maradni, nem tudom, ez kívülről mennyire látszott… Nada és Kinga is adott néhány tanácsot, mondták, hogy ha úgy alakul, akkor az utolsó másodpercekben csak adjam Nadának, majd ő beugrik, nem kell nekem mindenáron elvállalnom. Hihetetlen érzés ilyen végjátékkal nyerni, mínusz hatról fordítottunk úgy, hogy nem is játszottunk annyira jól, mint amennyire szerettünk volna.

Golovin Vlagyimir

Az utolsó húsz perc meghatározta az egészet, így szerettük volna kezdeni a mérkőzést, de sok minden nem működött, ám utána ezeknek a játékosoknak egyszerre dobogott a szívük. Az utolsó húsz percet úgy kezdtük, hogy már elment a hajó és mivel már nem volt mit veszítenünk, küzdöttünk, együtt voltunk, be volt gyakorolva néhány dolog, de inkább az egyének döntöttek most. Nem volt egyszerű az utolsó két perc, nagyon okosak voltak, nem szórtunk el labdát, Keti belőtte a heteseket, Blani hetest védett. Szenzációs! Jobbat akartunk. Talán egy félidőn múlt, de azt nem tudhatjuk meg, mi lett volna, ha ott sikerül. Fontos, hogy az utolsó mérkőzésen kezünkben volt a lehetőség, hogy kvótát szerezzünk az olimpiai selejtezőre, és lehet, hogy az elején nem működött minden, de mindent megtettünk, hogy kvótát szerezzünk.