Támadónk azt is elmondta, hogy fogyott már a szuflája az EKL-meccsen, de nem adta fel, a végsőkig harcolt.
– Így kell hazatérni Szerbiába?
– Ne is mondja…! A Leszkovachoz közeli városban, Nisben születtem, ott nőttem fel, a mérkőzés előtti éjszakát is a ott töltöttük. Különös érzés volt otthon lenni.– Akkor el tudom képzelni, mit érzett, amikor az utolsó pillanatokban a kapuba vágta a labdát. Leírhatatlan érzés volt?
– Nehéz szavakba önteni. A hazafelé tartó úton mondtam is a gólpasszt adó Eldar Civicnek, előtte valahogy sosem talált meg a labda. Vagy túlzottan elém jött, vagy nagyon mögém. Ez az ívelés azonban éppen a mellemre érkezett, átvettem, azzal a mozdulattal kapura fordultam, majd lőttem. Mondhatnám, hogy pontosan oda akartam rúgni a labdát, ahová ment, de bevallom, úgy voltam vele, adjam bele minden erőmet, és találjam el a kaput. Elképesztő érzés volt látni, hogy a labda a hálóban köt ki.– Az a típusú csatár, aki sokszor eltűnik a mezőnyben, várva a lehetőséget, hogy aztán a semmiből szerezzen gólt. Mindig ez volt jellemző a futballjára?
– Valóban sokszor döntöttem el így meccset. A Csukaricski elleni nem volt életem legjobb kilencven perce, az első félidőben rendkívül keveset találkoztam a labdával, és a fordulás után sem jött felém sok felívelés. Nem éreztem a játékot, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Varga Barnabás hosszú kiválása miatt sorozatban kell végigjátszanom a mérkőzéseket, pedig ne feledjük, a nyáron rögtön az első felkészülési mérkőzésünkön súlyos vállsérülést szenvedtem, és az egész felkészülést ki kellett hagynom. Az erőállapotom így érthetően nem a legtökéletesebb, a Csukaricski ellen is fogyott a szufla, de nem adtam fel. A végsőkig harcoltam.– Dejan Sztankovics vezetőedző a meccs után úgy fogalmazott, a szünetben a játékosaihoz úgy szólt, mint édesapa a gyermekeihez. „Apaként” mérges volt, felemelte a hangját, vagy biztatott?
– Próbált a lelkünkre hatni. Nem részletezném, mit mondott, ő is arról beszélt, ami akkor elhangzott, az az öltöző belügye. Annyit elárulhatok, súlyos témákat pendített meg. Próbáltuk magunkba szívni a szavait, és jól jellemzi a mentalitását, ahogyan cserélt. Kockáztatott, nem is keveset, és végül bejöttek a húzásai. Lehet, hogy a szakmai stáb a kispadon nem élvezte a mérkőzést, vagy hogy a szurkolók el tudtak volna képzelni könnyedebb csütörtök esti győzelmet is, de én végül is úgy vagyok vele, a lényeg hogy nyertünk. Most csak a három pont számított.– Ilyen nyögvenyelős kilencven percre készült?
– Sejtettem, hogy nehéz meccs lesz, hogy vért kell izzadnunk a sikerért, de ilyen forgatókönyvről, ilyen gólról álmodni sem mertem. Valljuk be, szerencse is kellett a győzelmünkhöz, de szerencséje csak annak a csapatnak van, amelyik megdolgozik érte. Amelyik mindent megtesz, hogy győztesen hagyhassa el a pályát. Mi megdolgoztunk a sikerért.– A meccs előtt azt mondta, jó lenne ismét a Csukaricski kapujába találni, mondván, ha a télen hazamegy vakációzni, a barátok még véletlenül se cukkolhassák.
– Viccből mondtam, az más kérdés, hogy minden viccnek a fele igaz. Különös érzés volt odahaza lenni, közel az otthonomhoz pályára lépni, és miután sok barátom ott volt a mérkőzésen, nekik is szerettem volna bizonyítani. Azt hiszem, a téli szünetben lesz miről beszélni odahaza. Leülünk a haverokkal, barátokkal, és ezt az estét is elemezzük majd.– A családja is kint volt a meccsen?
– Ne is mondja…! Ilyen az én szerencsém. A feleségem és a gyerekek Belgrádban élnek, édesanyám és a nővérem Nisben, naná hogy mindenki most van Budapesten. A hétvégén érkezett meg édesanyám is, még néhány napig a magyar fővárosban marad, de mondani sem kell, a televízióban természetesen nézték az összecsapást. A lefújást követően rögtön hívtam is őket telefonon, nagyon boldogok voltak, hogy így sült el ez az este számomra.– A gólja már csak azért is rendkívül fontos volt, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a csoportkör utolsó fordulójának úgy kell-e nekifutni, hogy mindenképpen le kell győzni a Fiorentinát, vagy adott esetben elég a döntetlen is.
– Ha tovább akarunk jutni, a Fiorentina ellen is győzelemre kell törekednünk. Nem lehet úgy nekivágni egy mérkőzésnek, hogy elég a döntetlen. Aki valaha is játszott, tudja, egyetlen futballista sem megy úgy ki a pályára, hogy ne szeretne győzni. Ráadásul a Groupama Arénában fogadjuk az olaszokat, erősek, egyértelműen ők a csoport legjobbjai, mégis megfoghatjuk őket. De addig sok mérkőzésünk van még, egymást követik a találkozók, a Mezőkövesd elleni elmaradt találkozónkat is pótoljuk. Fontos lenne, hogy végre a bajnokságban is elkezdjünk újra győzni.– Mekkora pluszt adhat a csapatnak a Csukaricski elleni győzelem?
– Az elmúlt hetekben sokszor játszottunk jól, uraltuk a mérkőzést, mégsem győztünk. A Csukaricski ellen nem játszottunk jól, mégis győztünk. Ilyen a labdarúgás… Fontos volt ez a siker, továbbra is veretlenek vagyunk a csoportban, másfelől talán újra visszataláltunk a győztes útra.
