Somával beszélgettek, aki a Total Waterpolo hagyományos szavazásán jelölt a világ legjobb vízilabdázója címre – a Fradi és a válogatott közös edzéséről is láthatsz további fotókat, videókat. Kapusunkra szavazatodat ezen az oldalon adhatod le. Hajrá!
A nyár végén világbajnok lett és olimpiai kvótát is szerzett a férfi vízilabda-válogatottal, amelynek a Tokió olimpia után, Nagy Viktor visszavonulását követően első számú kapusává vált. Vezérszerepre készül a párizsi játékokon 2024-ben?
Abszolút úgy készülök! Olyan plusz erőt adott ez a vb-siker, amit nyilván klubomban, a Ferencvárosban is tapasztalok. A csapattársakon és az ellenfeleken is érződik, hogy most már úgy néznek rám mint egy világbajnokra. Nagyon jó érzés, de egyben felelősség is, mert magasra tettük a lécet ezzel a sikerrel. Nem szabad elszállnunk, és megfelelő alázattal, becsülettel, tisztelettel, ahogy eddig is készültünk a világversenyekre, úgy kell tovább dolgoznunk. Ezek határozzák meg a hétköznapokat, ugyanakkor minden nap eszembe jut: kint vagyok, vagyunk Párizsban, és nem mondom, hogy közel állunk, de közelebb állunk ahhoz, hogy a mi nyakunkban is legyen egy olimpiai aranyérem. Ezzel mindent kipipálnék, amit egy vízilabdázó meg tud nyerni a karrierje során.27 éves lesz az augusztusi ötkarikás játékok idején. Ez kapusoknál nem kor, ám mivel kifejezetten fiatalon került az elitbe, adódik a kérdés: beérett Vogel Soma, a kapus?
Érdekes felvetés, igazából nem érzem, hogy beértem volna, sőt! Azt hiszem, tudok még jobb lenni, és ezen is munkálkodok, hogy napról napra előrelépjek. A kapus szerepe egy összetettebb dolog. Mindamellett, hogy jól kell védenie, szüksége van tekintélyre, amit folyamatos jó teljesítménnyel tud megalapozni. Ugyanakkor a játék szervezésében, a védekezés irányításában is kell javulni. Ezek a szegmensek idővel és sok befektetett munkával jönnek. amiben viszont úgy érzem, beértem, az az, hogy fizikálisan, egészségügyileg ha nem is öregszem, de még többet kell foglalkoznom a testemmel. Fokozottabban be kell építenem a rehabilitációt és a gyógytornát.Rövid idő alatt többször hangsúlyozta a munka szót, mintha csak korábbi klub-, jelenlegi válogatottbeli edzőjét, Varga Zsolt szövetségi kapitányt hallanánk. Az ő irányítása alatt kicsit kezd egy klubcsapatra hasonlítani a nemzeti együttes, mint a focistáké Marco Rossi kezei alatt…
Nem érezzük ezt. Ha odakerülünk egy-egy rendszeres összetartásra, valahogy másképp megyünk a válogatotthoz, mint korábban a Fradihoz, amikor ő volt a vezetőedző. Így is van rendjén, az lenne a baj, ha úgy állnánk oda Zsolthoz, mintha egy klubedzés lenne. Nyilván persze az segítség, hogy ismerjük jól egymást, a hangulaton is érződik, megvan az a kellő lazaság, barátság, ami kell ahhoz, hogy csapatként összeálljunk és jó eredményeket érjünk el.Irigykednek a pólósok a futballistákra, akik válogatott szinten több mint 60 ezer drukker előtt lépnek pályára a Puskás Arénában és már azzal is népünnepélyt okoznak, ha kijutnak egy-egy Európa-bajnokságra?
Abból a szempontból irigykedünk rájuk, hogy mennyien nézik őket, szurkolnak nekik élőben vagy a televízión keresztül. Ez szerintem teljesen normális. Kettős dolog, mert azért ne feledjük: ez terhet, felelősséget is tesz a focistákra. Alapvetően ugyanúgy drukkolunk nekik, mint más sportágak magyar sportolóinak vagy éppen a női vízilabdázóknak.Ha már klub- és poszttársak, a ferencvárosi labdarúgócsapat kapusával, Dibusz Dénessel szokott eszmét cseréni? Egyáltalán találkoznak időnként egymással?
Nagyon nem mentünk még bele szakmázásba, de egyszer-egyszer összefutunk a népligeti edzőközpontban. Amikor ősz elején visszatértünk a világbajnokság utáni rövid pihenőről, ők már meccseket játszottak, és gratuláltam neki külön is mint kapusnak. Erre úgy reagált, hogy „Téged néztelek, Tőled tanultam egy-két dolgot„. Nyilván ezt viccesen mondta, ám jólesett, hogy ő és a futballisták is követik a vízilabdázók pályafutását. Mi is figyeljük az eredményeiket.
