A FradiTV legutóbbi adásában fókuszban többek között Varga Ádám.

A teljes adás: MédiaKlikk

Mint megannyi fradista, Ön is az édesapjától örökölte a csapat iránti szenvedélyét. Mi az első emléke a Ferencvárossal kapcsolatban?
Az első emlékem egy 2004-es hazai derbi. Apukám sokszor vitt Fradi-meccsre a régi stadionba, szinte minden hazai mérkőzésen ott voltunk.

Az ifjú drukkerből aztán Fradi-ifista lett. Extra motivációt adott, hogy a kedvenc csapatában járta végig a szamárlétrát?
Az egész családom fradista. Édesapám gyakran mesélte, hogy már akkor mondta nekem, hajrá, Fradi, amikor még anyukám hasában voltam. Így persze nem is volt kérdés, hogy az FTC-hez megyünk toborzóra, utána pedig végigjártam az összes korosztályt. Amikor kizárták az NB II-be, nem volt túl jó helyzetben a Fradi és az utánpótlása sem. Akkor más klubokba is hívtak, amelyekkel szakmailag talán jobban jártam volna, mégis kitartottam a kedvenc csapatom mellett, mert az volt az álmom, hogy a felnőttcsapatban szerepelhessek.

2020-ban és 2021-ben a Soroksárhoz, az előző idényben pedig a Kecskeméthez adták kölcsön. Az ideiglenes csapatainál mennyire koncentrált a Ferencvárosra?
Elsősorban az aktuális csapatomra koncentráltam, minden tőlem telhetőt megtettem érte, de mindig az lebegett a szemem előtt, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, amelynek köszönhetően visszatérhetek a Fradihoz. Mindenkinek elmondtam, a legnagyobb célom, hogy a Fradi kapuját védjem, ezt pedig mindenhol tiszteletben tartották.

Korábban három meccsen már szerepelt az FTC felnőttcsapatában, de az Újpest elleni, két héttel ezelőtti összecsapás után talán minden magyar futballszerető ember megjegyezte a nevét. Mint ismeretes, Dibusz Dénes sérülése miatt be kellett ugrania, ezt pedig nem akárhogyan tette meg, egyenesen a derbi hősének kiáltották ki.
Mostantól bárhogy is alakul a karrierem, az a nap benne lesz a top háromban. Eszméletlen, hogy a derbin szerepelhettem, amely korábban olyan játékosoknak adatott meg, mint Albert Flórián, Nyilasi Tibor vagy éppen Lipcsei Péter. Gyerekkoromban is a derbikért éltünk, emlékszem, több órával a meccsek előtt már szurkoltunk. Álomszerű, hogy ezt a miliőt a pályán is átélhettem, ráadásul jól is ment a játék, nyertünk, szóval nagyon örülök.

Az egyik Fradi-drukker ismerősöm a B-középben szurkolta végig a meccset, és megesküdött, hogy Ön együtt énekelte a táborral a dalokat. Ez valóban így történt?
Nyilván a meccsre koncentráltam, de szurkolóként voltam a másik oldalon is, és vannak olyan rigmusok, például a Fradi-induló, amelyek belém ivódtak. Ezek természetesen felcsendültek a derbin is, így amikor nem volt a közelben a labda, önkéntelenül is a dalokat mormogtam magamban, ezzel is spanoltam magam.

Hogyan kezeli a helyzetet, hogy két lejátszott meccs után ismét a kispadra került? Miből táplálkozik ilyenkor egy második számú kapus?
Türelmes ember vagyok, a hosszú távú tervekre koncentrálok. Tudom, hogy Dénes jelenleg teljesen más szint; amikor egészséges, olyan teljesítményt nyújt, amiből profitál a Fradi. Azt szeretném, hogy a Ferencváros minél sikeresebb legyen, ehhez pedig az kell, hogy Dénest segítsem. Várom a következő lehetőséget, addig minden tőlem telhetőt megteszek, ha pedig megkapom az esélyt, élni akarok vele. Magyarország legnagyobb csapatában játszom, itt csak így lehet előre jutni.

Jó a kapcsolatuk Dibusszal?
Abszolút, segítünk egymásnak, rengeteget lehet tőle tanulni, már sok dolgot ellestem tőle. Mindenben támogat, az Újpest elleni meccs előtt, az öltözőben is tanácsokat adott, nyugtatott.

Sportal