Korábbi Fradi-sportolókat kérdeztek a mai bajnokiról.
Ebedli Zoltán
Nekem mindig és azonnal beugrik egy 5-0-s győzelmünk a lilák ellen, amelyiken játszottam, és jól is ment. És persze az is, amikor újpesti színekben anyaegyesületemnek gólt vágtam… Csoboth Kevin és Vincent Onovo ügyes, ezzel együtt is kétgólos hazai sikert várok, mivel a legutóbbi bajnoki kiírásban az Újpest mindhárom meccsét elveszítette ellenünk. Csapatszinten kevesebb hibát követ el az FTC, és ez dönt a javára.
Kincses Sándor
Nemrégiben csípőműtéten estem át, nem először sajnos, de ott leszek a stadionban, ezt a mérkőzést nem szabad kihagyni! Nem lesz sima, mert az Újpest jó formában van, nem szabad lenézni az ellenfelet, de a nagyobb játéktudás és a hazai pálya előnye, a közönség támogatása miatt azt tippelem, csapatunk itthon tartja a három pontot.
Magyar Zoltán
A Ferencváros, ha megrázza magát, hazai szinten kiemelkedő játékra képes. Ha ilyen napot fognak ki a zöld-fehérek, akkor nem sok esélyt adok az Újpestnek. És valami azt súgja, a Fradi alaposan felpörög majd a derbire.
Nyilas Elek
Gyerekként is nagyon vártam ezeket a rangadókat, játékosként még inkább: ilyenkor nincs fáradtság, rossz idő, süthet a nap, eshet a hó, mindenki megy, ahogy csak bír. Az Újpest megerősödött, így az utóbbi évek legélvezetesebb derbije lehet a vasárnapi. Persze azt várom, hogy az elmúlt időszak hagyománya nem szakad meg, és jó meccsen győz a Fradi.
Szántó Gábor
Sok gólt és közönségszórakoztató meccsen hazai sikert remélek. Legyen jó mérkőzés, és van is rá esély, mert nyíltan játszik mindkét gárda: a Fradi sokat támad, de az Újpest győzni megy az Üllői útra, lendületesen kontrázik, ezért gyors, változatos, sok helyzetet hozó összecsapást várok. Bízom benne, hogy a hangulat és a játék miatt is a futball ünnepe lesz a derbi.
Wukovics László
Nyolcéves koromban már Fradi-dresszben rohangásztam a Népligetben. Alighanem én voltam a világ egyik legboldogabb gyereke. Rajongásig szerettem a klubot és a futballt. Amikor bemutatkozhattam az NB I-ben, azt gondoltam, innen megyek majd nyugdíjba. S jöttek a felejthetetlen emlékek, amelyek közül a ’kilencvenkettőben megszerzett bajnoki cím emelkedik ki, a diósgyőri győzelem az utolsó fordulóban, a visszaút Budapestre, mindenhol integető, boldog fradistákkal. Aztán eljött a pillanat, amikor mégis váltanom kellett. A klubvezetés megalázó szerződést tett elém. Azt hitték, fillérekért is maradok. Amikor kiderült, hogy még nem írtam alá, Garami Józsi bácsi, az Újpest edzője felhívott, s azt mondta: menjek, tárt karokkal várnak. Korrekt, nagyon is korrekt ajánlatot kaptam Újpesten, de úgy voltam vele: ha legalább ennek a felét megadja a Fradi, maradok. A többi már történelem. Amikor bemutattak Újpesten a szurkolóknak, azt mondtam: fradista vagyok, és az is maradok mindig. De itt és most megígérem, hogy minden erőmmel az Újpest sikeréért küzdök majd. Megtapsoltak. Amikor lila-fehér szerelésben kikocogtam bemelegíteni életemben először ellenfélként az Üllői úti pályára, felhördült, valósággal felrobbant a lelátó. Mindenki azt kiabálta, azt üvöltötte felém: mocskos áruló! Nem voltak könnyű pillanatok, de amikor elkezdődött a meccs, már csak a játékra koncentráltam. Aztán a hetedik percben gólt lőttem. Ott kavargott bennem minden abban a pillanatban. A Fradi iránti rajongásom, no meg az a tény is, hogy korábban mennyire utáltuk egymást néhány újpesti játékossal. Például Véber Gyurival. Ment az üzengetés, a beszólások, a másik kigúnyolása. De ott, abban a pillanatban, amikor a Ferencváros hálójába került a labda, Véber Gyuri úgy ölelt és ünnepelt, mintha réges-régen összetartoznánk. Talán ott és akkor fogadtak be az újpestiek. Természetesen az első és az ötvenharmadik percben szerzett második gólom után sem ünnepeltem… A kilencedik fordulóban megsérültem, és talán ez is közrejátszott abban, hogy a csapat visszaesett. A szezon végén másodikok lettünk a Fradi mögött, és a Ferencváros azon a nyáron harcolta ki, hogy bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Kicsit fájt a szívem, hogy nem lehetek közöttük, s nem játszhatok a Real Madrid, meg az Ajax ellen. Rég volt, s mai fejemmel büszkén gondolok vissza arra, hogy fradistaként az ősi rivális Újpestnél is befogadtak. Bevallom, nem járok ki az Üllői útra, engem zavar, hogy alig-alig van magyar játékos a Ferencvárosban, és nem könnyű a maiak közül valakivel azonosulni. A televízión keresztül természetesen követem az eseményeket. A Fradi olyan anyagi háttérrel rendelkezik, amelynek segítségével egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Pedig jó lenne legalább egy komoly rivális. A vasárnapi meccsel kapcsolatban illene azt mondanom, hogy háromesélyes, de már nem is emlékszem rá, hogy az Újpest mikor győzte le a Fradit. Azt gondolom, ez most egy szoros meccs lesz, és a lilák ezúttal akár egyenrangú partnerei is lehetnek a Ferencvárosnak.
