A Dózsában és a Honvédban is védő kapust legendaként tisztelik belga ellenfelünknél, holnap ő is ott lesz az EKL-meccsen.
Harminckét esztendősen hogyan került Genkbe?
Na, ez jó sztori! A Honvéd kölcsönadott Győrbe, és az ETO-nál Urbán Flórián nemcsak a csapat-, hanem az összetartások alkalmával a szobatársam is volt. Flórinak akkor már megvoltak a belga kapcsolatai, egyik este épp a menedzsere hívta. Miközben beszélt vele, viccből megjegyeztem, szóljon már neki, hogy itt egy alig használt kapus, hátha kell valahova… Ha nem velem történik, el sem hiszem: két hét elteltével jött a telefon, hogy ki kellene mennem Genkbe aláírni a szerződést. A történethez tartozik, hogy az idő tájt Louis de Vries személyében egy belga üzletember vállalt szerepet a Kispest vezetésében, mellette pedig az a Bálint László dolgozott, aki a régi rendszerben az első magyar labdarúgóként igazolhatott külföldre, történetesen Belgiumba. Az a Honvéd, amellyel bajnokságot nyertem, bivalyerős volt, a keretből tizenegyen voltunk tagjai a válogatottnak. Utóbb az is kiderült, hogy a Genk akkori edzője, Aimé Anthuenis korábban gyakran járt Magyarországon, nyolc-kilenc Honvéd-meccset is megtekintett, engem is jól ismert. Arról nem beszélve, hogy edzőtáboroztunk Belgiumban, ahol a Genkkel is játszottunk. Szóval, Anthuenis tudta, ki vagyok, és amikor értesült róla, hogy lehetőség nyílik a szerződtetésemre, nyomban jelezte, hogy örömmel lát.A Genk ma már négyszeres belga bajnok, először az 1998–1999-es idényben bizonyult a legjobbnak – Brockhauser Istvánnal a kapuban. Milyen érzés volt történelmet írni?
Fantasztikus! Az előzményekhez hozzátartozik, hogy amikor felvetődött a belga lehetőség, utánanéztem a Genknek. Láttam, hogy „ingázó” csapat, hol az első, hol a második ligában szerepel. Akkor került fel újra az élvonalba, amikor odaigazoltam – igaz, alanyi jogon nem harcolta ki a feljutást, de két klub fúziójának köszönhetően egy hely felszabadult az első osztályban, és az már a Genket illette meg. S a mesébe illő történet elkezdődött. Az első évben simán kiharcoltuk a bennmaradást, a másodikban ezüstérmesként zártuk a bajnokságot, míg a Belga Kupát már megnyertük, a harmadikban pedig már bajnokok lettünk! Az azt követő ünneplés őrületes volt… A folytatás sem maradt el, a negyedik idényem ismét kupagyőzelmet hozott, az utolsó meg még egy bajnoki címet. Nem vagyok biztos benne, de talán én vagyok az egyetlen olyan légiós a Genk történelmében, aki négy aranyérmet is szerzett.A Genk azóta az egyik legjobb belga csapattá nőtte ki magát. Mondhatjuk, hogy önök indították el a sikerek útján?
Szerencsére nagyon szép sikereket ért el azóta a klub, nyert újabb címeket, megméretett a Bajnokok Ligájában is, tény és való, nagyobb csapat lett, mint a mi időnkben volt. Annyit azonban szerénytelenség nélkül kijelenthetek, hogy mi tettük fel arra a polcra, ahol most is megtalálható.A kapcsolat ma is él…
Hála az égnek! Jóllehet még így is óriási meglepetést jelentett, hogy meghívtak a Ferencváros elleni Európa Konferencia Liga-meccsre. Huszonegy éve már, hogy hazajöttem, sok Genk-szurkoló még nem is élt akkor… Egy generáció nőtt fel úgy, hogy azt sem tudhatja, ki az a Brockhauser István, de ezzel semmi probléma, ez az élet rendje. Annak örülök, hogy a klubnál manapság is dolgoznak olyan emberek, akik az én időmben is ott voltak, jó lesz őket újra látni. A részletes programot még nem küldték el, ám azt már jelezték, hogy – a szintén meghívott Köteles László és Tőzsér Dániel társaságában – vár ránk egy találkozó a drukkerekkel is. Jó kis nosztalgiaest lesz.A mérkőzéstől mit remél?
Mindkét csapat jó focit játszik, mindkét csapat erős, döntetlenszagú ez a csata… Mindenesetre azt kívánom, hogy ez a két együttes jusson tovább a csoportból!
