A Juan Matával együtt bemutatott Bálint már pályára is lépett a Japán bajnokságban, ahol az aranyéremért küzdhet csapatával. Sok sikert!

Milyenek az első benyomásai?
Nagyon kedvezőek. Az országról, a klubról, az emberekről csak jókat mondhatok. Azzal talán nem árulok el titkot, hogy a Visselnél profi körülmények vannak, és az sem jelenthet meglepetést, hogy a munkamorál kiemelkedő. A csapatban megvan a minőség is, nem véletlen, hogy vezetjük a bajnokságot. Nem vitás, erős csapatba kerültem, az edzések intenzitása elképesztő, fel és alá megy mindenki…

A megérkezése után egy-két nappal rendezték a Kobe–Kiotó meccset. A vezetők akkor mutatták be a szurkolóknak – a Visselhez szintén aláíró Juan Matával együtt…
Hatalmas élmény volt! Sokan már előtte üzentek, hogy örülnek nekem, mások a szállodában jöttek oda hozzám, hogy aláírást kérjenek, de amit a mérkőzésen tapasztaltam, felejthetetlen! Felemelő volt látni, hogy néhányan magyar zászlókkal készültek miattam, sőt magyar válogatott mezt viselő drukkert is láttam a lelátón. Azt tudtam, hogy Juan Mata nagy ünneplésben részesül majd, de hogy engem is így fogadnak, meglepett. S persze jólesett.

Ha már szóba került Juan Mata: az edzéseken készült felvételek arról árulkodnak, hamar egy hullámhosszra kerültek.
Ugyanazon a napon érkeztünk meg, együtt vittek minket szinte mindenhova. Kifejezetten kedves és közvetlen, jól kijövünk egymással. Mindent elért, mindent megnyert, amiről egy labdarúgó álmodik, nem csoda, hogy minden futballista szeretne vele játszani – természetesen én is. Ahogy passzol, ahogy birtokolja a labdát, az lenyűgöző! Szeretem az olyan típusú játékosokat, mint ő, tényleg várom, hogy együtt lehessünk a pályán.

Andrés Iniesta, David Villa, Lukas Podolski, Thomas Vermaelen, Bojan Krkic, Juan Mata és Vécsei Bálint – jól hangzó névsor?
Jól hát! A Kobe, ahogyan a többi japán klub, nem foglalkoztat sok légióst, de törekszik arra, hogy egy sztár mindig legyen a csapatában. Én nyilván nem tekintem magam annak, de Juan Mata kétségkívül az, ahogyan Iniesta, David Villa és a többiek is azok. Ha ők éveken át itt játszottak és itt éltek a családjukkal, jól érezhették magukat. Ebből is gondoltam, hogy a város élhető, a körülmények adottak ahhoz, hogy valaki a pályán és azon kívül is komfortosan érezze magát. Két hét elteltével örömmel mondhatom, hogy nem tévedtem.

Ezek szerint Carlinhos Junior is jó „súgónak” bizonyult.
Minden úgy van, ahogy mondta. A Luganóban játszottunk együtt, ott váltunk barátokká. Amikor a Fradiba igazoltam, ő akkor szerződött Japánba, azóta is a Simizuban játszik. A kapcsolatot folyamatosan tartottuk, ha nem is minden nap, de hetente beszéltünk. Miután felvetődött a kobei lehetőség, alaposan kikérdeztem az országról és az itteni futballról, az ő véleményére is támaszkodtam, amikor döntöttem. Sajnos tavaly kiestek, de most közel állnak a feljutáshoz, szurkolok Carlinhosnak, hogy jövőre újra az élvonalban játszhasson.

A teljes interjú: Sportal (még a Hirosima elleni bajnoki előtt készült)