A Fradi és a magyar válogatott kapusedzőjével, Gárdonyi Andrással beszélgettek.

Érdekesen alakult a szereped, több éven át védtétek együtt Vogel Somával a Ferencváros kapuját, miközben te már kapusedzői feladatokat is elláttál. Egyértelmű volt számodra, hogy kapusedző leszel a játékos-pályafutásod befejezése után?
Somával hét évet védtünk együtt. Az első Eurokupa-sikerünkhöz vezető úton a Jadran Herceg Novival játszottuk az elődöntőt, és a párharc második meccsén már ő védett – nagyon jól. Előtte is én mondtam az edzéseket, de onnantól vette át tőlem az első számú kapus szerepét, én meg őt segítettem. Mellette pedig az utánpótlásban is dolgoztam, heti egyszer foglalkoztam a gyerekek felkészítésével. Már akkor nagyon megtetszett ez a feladat. Látszódott, hogy szomjaznak a tudásra, érdeklődőek és szorgalmasak voltak. Nagyon sokat tanultam korábbi edzőimtől, Kardos Krisztinától, Mátéfalvy Csabától, Kósz Zoltántól. Volt mit átadni a tőlük szerzett tudásból. Az évek során realizálódott, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Élvezem, és jó látni a munka eredményét, ha jól véd egy kapus.

Azt hogyan kezelted, amikor Soma átvette tőled a stafétát? Bő tíz évvel vagy idősebb nála, nyilván nem volt könnyű.
Nem volt kérdéses, hogy segítsem őt. De mivel előtte mindig első számú kapus voltam, kisebb rossz érzés is motoszkált bennem, hogy onnantól másodhegedűs leszek. Viszont úgy éreztem – és most is így gondolom -, hogy Soma az a személy, aki úgy emberileg, mint szakmailag ezt a támogatást teljes mértékben megérdemli. Anno egy hosszabb magánbeszélgetésünk során ezt elmondtam neki is, amit nagyon megköszönt, mert átérezte a helyzetem. Ettől az őszinte beszélgetésünktől még jobb lett a kapcsolatunk, és minden a helyére került. Sokat fejlődtünk mindketten az évek során, jól tudunk együtt dolgozni. Nem csak munkakapcsolat a miénk, hanem barátság is.

Fel tudnád vázolni, hogy a fizikai felkészítésen túl miből áll a kapusok edzése? Nyilván rengeteget videóztok, statisztikákat böngésztek.
Most már rendelkezésünkre áll elektronikus formában is lövőstatisztika a csapatokról játékosokra lebontva. Folyamatosan, meccsről meccsre vezetem ezt a statisztikát. Nem csak a mi mérkőzéseinket, hanem más partikat is megnézek, Bajnokok Ligája-találkozókat és válogatottak egymás elleni összecsapásait is. Ezeket a statisztikákat meccs előtt egy nappal szoktuk közösen átnézni a kapusokkal, leülünk és átbeszéljük a részleteket. A mérkőzések napján pedig az ellenfelek játékosairól összevágott rövid videókat nézünk. Nemcsak azt tudjuk meg ezekből, hogy ki hova szeret lőni, hanem azt is látjuk, hogy milyen mozdulattal. Vizuálisan is tudja memorizálni a kapus ezeket a részleteket. Így készülünk az ellenfelekre. Ezekhez jönnek még a pozitív megerősítések, hogy jó formában van az illető, jól sikerült a felkészülés, bízzon az elvégzett munkában. Ezek rögzítése után megyünk neki a mérkőzéseknek.

Kiválónak tűnik a három jelenlegi legjobb, válogatott kapus (Vogel Soma, Lévai Márton, Szakonyi Dániel) együttműködése. Az intelligencián kívül ehhez mi szükséges részükről?
Az a jó, ha egy kapus mellett olyan másik kapus van, akikkel nem ellenfélként tekintenek egymásra, hanem csapattársként. Ők ketten jelentik az utolsó vonalat, akik meg tudják akadályozni, hogy gól legyen egy lövésből. Ők azok, akik egymást tudják segíteni, ha valamelyiknek nem megy jól, akkor a másiknak kell beugrani. Ha jó köztük a kapcsolat, akkor ez az ideális állapot a teljesítményt is föl tudja nyomni. Ez akár százalékban is megmutatkozik.

Soma elmesélte a vele készített interjúban, hogyan alakulhatott úgy a helyzet, hogy a büntetőpárbajok specialistája lett. Évek óta dolgozol vele. Miért jobb ebben ő, mint a posztján a többiek a nemzetközi mezőnyben? Egyszerre a sok felkészülés és a benne lévő ösztön miatt?
Pont, ahogy elmondtad, minden egyszerre. Ahogy korábban említettem, a lövőstatisztikák alapján tudjuk, ki hova lő. Emellett gyakorlunk edzéseken is. Vannak irányított ötméteresek, éppen azért, hogy kivédje ezeket a kapus. Még Varga Zsolt vezette be, hogy a meccsek előtti nap a lövők gyakorolják a büntetőket. Ez a kapusoknak is jól jön. Emellett pedig tehetség is kell hozzá, persze.

Kívülről jónak tűnik a magyar kapushelyzet, évekre el vagyunk látva minőségi játékosokkal a válogatott számára. Belülről hogy állunk?
Vannak tehetséges fiatal pólósaink. Még Soma is fiatal, 26 éves. Marci egy idősebb, rutinosabb kapus. A Fradiban Papsi is nagyon tehetséges. A náluk fiatalabbak közé tartozik Grieszbacher Márk, aki egy teljesen más testalkatú kapus, jók a fesztávjai, neki még a lábát kell erősíteni. A 19 éves Gyapjas Viktor nagyon jól védett az utánpótlás világversenyeken. Remekül megállta a helyét az előző szezonban a BVSC-ben is. Nagyon jó munka folyik az OSC-ben Kósz Zoltán, a Vasasban Mátéfalvy Csaba révén. Lévai Marcinak nagyon jó dolga van, hogy két ilyen kitűnő szakemberrel dolgozhat egymás után, minden iskolából kap. Jól állunk kapustéren.

A teljes interjú: EuroSport