Clubunk elnökével beszélgettek, a foci mellett a kézilabdáról is kérdezték.

Türelem és kitartás tavasszal is kellett, amikor a Ferencváros gyengébben szerepelt az OTP Bank Ligában, a tavaszi tabellán csak hetedik lett a bajnokcsapat. Külső szemlélőként látható volt, hogy valami rossz dolog van készülőben, ezt a klubon belül is látták és érezték?
Igen, éreztük. Csak az hogy vette volna ki magát, hogy itt van Sztanyiszlav Csercseszov, aki az elmúlt 48 év legnagyobb futballsikerét eléri a Ferencvárossal, megnyeri a bajnokságot, aminek a végén azt mondjuk neki, Sztanyiszlav, köszönjük a munkádat, de ki vagy rúgva. Így utólag végiggondolva Sztanyiszlavval valószínűleg az volt a baj, hogy az öltöző végül megette. Nagyon érdekes dolog ez, mert nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen karakterrel ez megtörténhet. Próbáltunk tenni ez ellen, azt gondoltuk, hogy az új, minőségi játékosok érkezésével ki tudjuk mozdítani a holtpontról őt és a csapatot is. Azt se felejtsük, hogy Aissa Laidounit közben télen eladtuk több mint 4 millió euróért. Télen ingyen igazolható futballistákat hoztunk, és ez a pénz a nyári átigazolási időszakban a rendelkezésünkre állt. Próbáltuk kihasználni a török válságot, a földrengések miatt ott megállt a bajnokság, így könnyen lehetett elhozni és kipróbálni játékosokat. Azt gondoltuk, aki a török első osztályban kitűnő játékos, az majd a magyar bajnokságban is az lesz. Ez nem jött be. Nyáron minőségi játékosokat igazoltunk, most már biztosan mondhatom ezt. Arra azonban nem gondoltam, hogy Sztanyiszlav nem fogja őket játszatni. Ez vezethetett ide. Voltak előjelek, de azért mentségére szolgáljon az is, hogy nem egyszerű a selejtező első fordulójából indulni. Miután véget ért a bajnokság, a játékosoknak mindössze tíz nap szabadságuk van. Fel kell készülni rá, kell hozzá lélek. Talán nem figyeltünk oda erre megfelelőképpen. Úgyhogy megváltunk Csercseszovtól. Utólag elmondhatom: abban reménykedtem, hogy érzi ezt, és ő válik meg tőlünk, de nem ez történt.

Nem volt elhamarkodott döntés már a Klaksvík elleni hazai vereség estéjén megválni Csercseszovtól?
Nem, száz százalék, hogy nem! Sajnálom nagyon, mert egyébként, mint embert, nagyon kedveltem, egy jó humorú, karakán figura. Ezek a fiúk azonban, akik most bent vannak az öltözőben, nagy egóval bírnak. Ha egyetlenegyszer nem vagy következetes velük szemben, akkor már megettek, mert nyilvánvalóan azt gondolják, hogy majd a következő alkalommal is megtehetik, amit egyszer megengedtél nekik.

Csercseszov többször hangoztatta a nyilatkozataiban, hogy számára csak a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutás az elfogadható eredmény. Készen áll erre valójában a klub, hogy évről évre bejusson a BL-csoportkörbe? Megvan ehhez a megfelelő játékoskeret, szakmai háttér? Reális elvárás ez minden évben?
Számomra csak ez a reális, nem tudok, és voltaképpen nem is akarok más célt kitűzni. Minden kollegámnak mondogatom: ha a Kékestetőt nézegeted, akkor nem tudsz fölmászni a Mont Blanc-ra. Ha azt tűzöd ki célul, hogy elég a Konferencia Liga, akkor lehetetlen a BL-t elérni. Mindig azon kell gondolkodnod, hogy te Bajnokok Ligáját akarsz nyerni, és ennek a hétköznapjaidat is át kell hatnia. Amikor egy pozícióra keresel egy játékost, akkor azt kell, hogy mérlegelje az egész stáb, vajon az adott futballista méltó ellenfele lesz-e az ott szereplő sztárcsapatoknak, sztárfutballistáknak. Nekem ez a hitvallásom. Sajnos nagy hibát vétettünk most ezzel a kieséssel. Borzasztó. Mondom ezt úgy, hogy közben egy majdnem BL-erősségű csoportba kerültünk a Konferencia Ligában, ami szintén egy rangos viadal, topcsapatok tudták csak megnyerni. Mindenesetre mi a mostani csoportkörbe jutással épphogy csak megmentettük a szezont. Rossz belegondolni abba, hogyha kiesünk a nemzetközi kupákból, itt állunk egy hatalmas költségvetésű csapattal, tele külföldiekkel, és játszunk a magyar bajnokságban. Ha ez a vége, morálisan nagyon nehezen tartható állapot lett volna. Hogy mondjuk el az embereknek, hogy a Fradi itt van több mint 40 millió eurós költségvetéssel – ami szinte felfoghatatlanul sok pénz –, és 6–1, 6–2-ket játszunk a bajnokságban, mint egy teniszmeccsen. Tehát sok leágazása van ennek az ügynek. A csoportkörbe jutásunkkal viszont teljesítettük a minimumcélt. Szoktam figyelni a szurkolóinkat. Velünk szemben a Groupama Aréna lelátóján átlagemberek ülnek, köztük sok nehéz sorsú ember. Az egyiket becsapta a felesége, a másikat éppen kirúgták a munkahelyéről, vagy csak egyszerűen rosszul mennek a dolgok körülötte, a munkatársai többet keresnek, mint ő, ezért aztán rosszkedvűek. Ha megkérdezik tőlük, miért járnak meccsre, akkor azt mondják, hogy kiengedik a gőzt, mert olyan feszültség van bennük. De ha legyőztük az ellenfelünket, boldogan hazamennek, és azt mondják, nyertünk! Nem azt mondják, hogy nyert a Fradi, hanem hogy nyertünk. Ez a sportnak a szépsége. Nekünk az is a célunk, hogy az embereknek ezt a boldogságot meg tudjuk adni.

Mi hangzott el aznap este az irodájában, amikor magához hívta Sztanyiszlav Csercseszovot, és közölte vele, hogy vége?
Amit ő elmondott. Az, hogy nem dolgozunk tovább együtt. Semmi több.

Azt miért tartotta fontosnak, hogy a mérkőzés után a láthatóan feszült idegállapotban lévő szurkolókhoz odamenjen?
Nem gondolkodtam sokat rajta. Közülük való vagyok, a kettes szektor tagja voltam, annak minden előnyével és hátrányával. Nem tartok attól, ha egy ilyen helyzetbe bele kell menni. Külvárosban nőttem fel, a szüleim is mindig azt mondták, hogy egyenesnek és őszintének kell lenni. El kell mondani, amit gondolsz, bármilyen nehéz is. Szóval felálltam a korlátra – négy vagy öt srácot is ismertem a tömegből még a régi időkből – és ugyanazt gondoltam, mint ők. Én is majd’ belehaltam abba a kiesésbe.

Nem tartozik a klubelnök hatáskörébe, de a sajtóban és a szurkolók között is elég nagy visszhangja volt annak a Facebook-posztnak, ami a Klaksvík elleni vereség előtt került ki a Ferencváros oldalára. „A svéd bajnok vár ránk, mert mi biztosan továbbjutunk a BL-ben” – ez nem öregedett túl jól.
A poszt kirakásából nagy vita volt klubon belül, de a sportnak talán épp ez a szépsége, hogy vajon az önbizalomnak és a nagyképűségnek hol van a határa. Valószínűleg itt a kollégáim túllépték ezt a határt. Ezt most elrontottuk szerintem, meg is volt a következménye.

A jelenlegi szezonnal elégedett már most, hogy megvan újra a csoportkörös nemzetközi szereplés, vagy ennél több kell?
Soha. Akkor leszek elégedett, ha az idén megnyerjük az Európa Konferencia Ligát. Akkor lesz egy boldog esténk, de másnap már a BL-sikereken kell dolgozni.

Van ennek realitása?
Nem tudom, de célnak ezt kell kitűzni, ez biztos. Amikor az Európa Liga nyolcaddöntőjében a Bayer Leverkusennel játszottunk, akkor is úgy gondoltam, hogy innen tovább lehet lépni. Ezek a szituációk hasonlítanak egy bokszmeccshez. Ha úgy lépsz be a ringbe, hogy engem ki fognak ütni, akkor ki is fognak ütni, ez biztos. Tudjuk, hogy a realitások nem mellettünk szólnak, de valami megoldás kell hogy legyen. Mindig kérdezik tőlem, hogy milyen Fradit szeretnék látni. A Trója című film elején van egy fantasztikus jelenet, amikor ott áll egy két méter magas harcos nagy dárdákkal, Brad Pitt Akhilleusz szerepében kimegy egy karddal és leszúrja. Ennél a hasonlatnál maradva, nekem olyan Fradi kell, amelyik odamegy, meglepi és gyorsan elintézi az ellenfelét, aztán megy is tovább.

Csercseszov távozása után Máté Csaba vette át a csapat irányítását, és kiválóan teljesített vele az együttes. Dejan Sztankovics érkezésével mi lesz az ő sorsa? Marad a klubnál, és ha igen, milyen pozícióban?
Csaba állományban van most is, egyelőre keresgetjük a helyét, ő is keresi a helyét. Nyilván nem egy könnyű helyzet, se neki, se nekünk. A Csabával való beszélgetés nehezebb volt, mint Csercseszovval. Ott egyértelmű volt a helyzet, de Csaba esetében azért napokat, talán heteket is gondolkodni kellett rajta. Szóval ez egy borzasztó nehéz beszélgetés volt, még most is fáj. Ezt nem hagytam másra. Nem akartam másra bízni a feladatot, hanem én magam ültem le vele. Talán annak is van jelentősége, hogy lássák a kollégáim, nem futok el a problémák elől.

Hogyan került képbe Dejan Sztankovics?
Amikor Sztanyiszlavot felmentettük, megindultak az SMS-ek százával a menedzserektől, mindenki tolta volna be a saját javaslatát. Már akkor képbe került, aztán egy nagy könyvvizsgáló cég, a PwC csinált egy felmérést a szabadon igazolható edzőkről Európában. Toronymagasan Sztankovicsot hozta ki a legjobbnak. Nagyjából tíz nappal ezelőtt találkoztam vele, és azt éreztem, hogy ennek a fickónak a filozófiája, a hozzáállása, a karaktere áll talán a legközelebb a Ferencvároshoz az elmúlt 13 évben. Nagyon mély, filozofikus, átgondolt, a futballért élő impulzív ember, és azt gondoltam, kevés ilyen lehetőségünk lesz, hogy egy ilyen edzővel együtt tudjunk dolgozni. Fiatalember még, nagy edzői voltak, többek között mestere volt Roberto Mancini, Rafael Benítez vagy éppen José Mourinho. Ismeri és érti a modern futballt. A labdarúgás az elmúlt tíz esztendőben rendkívüli módon megváltozott. Eltűntek az irányító középpályások, nincsenek tízesek. Véleményem szerint a modern futballban most már a védekező középpályásoknak kell tudniuk megjátszani a labdát. Jól példázza a változást a szobámban lévő plakát 1903-ból, ami egy Fradi-meccset hirdet, ahol két védő van és öt csatár. De most meg úgy van, hogy sokszor öt védő és egy csatár a felállás – száz év alatt mennyit változott a játék, ugye?! Szerintem az elmúlt tíz évben is rengeteget változott. A másik mellette szóló érv, hogy gyakorlatilag az olasz futballkultúrát szívta magába, de közben egy szerb. A szerbekben benne van a jó értelemben vett agresszivitás. Egy szó, mint száz, nagyon derűlátó vagyok.

A legutóbbi szezonja azért nem sikerült túl jól vezetőedzőként, kiesett az olasz élvonalból a Sampdoriával. Igaz, szezon közben, októberben vette át a csapat irányítását, de mindössze három meccset tudtak nyerni vele.
A szövetségi kapitányunk, Marco Rossi azt mondta, azt a csapatot Jézus Krisztus sem tudta volna megmenteni. Mindemelett az ottani tulajdonosok nem tartották be az ígéreteiket és nem hagyták igazolni. De így is kitartott a végsőkig. Ez a kudarc olyan mély nyomot hagyott benne, hogy amikor elmentünk együtt vacsorázni, láttam rajta, hogy nehezen tud beszélni róla. Nagyra tartom az olasz futballt, de ott a klubmodellek teljesen mások a Fradihoz képest. Ott azért az elnök lemegy, megmondja, hogy kinek kell játszani, ki rúgja a szabadrúgást és a tizenegyest.

Még a Klaksvík elleni hazai meccs után sem ment le az öltözőbe?
Nem. Egy vezetőnek ott nincs dolga. Nagyon ritkán szoktam bemenni az öltözőbe, csak akkor, amikor az edző vagy a csapatkapitány hív. Ez az ő terepük, és egyben az ő felelősségük is. Meg kell húzni a határokat. Persze az sem biztos, hogy én látom jól az egészet, de a futballnak pont ez a szépsége. Több mint 120 éve játsszuk, de senkinek sincs konkrét receptje arra, hogy mitől lesz jó egy csapat. Ott van a Paris Saint-Germain, amibe elképzelhetetlenül sok pénzt öntöttek az elmúlt években, mégsem nyerték meg a Bajnokok Ligáját.

Lisztes Krisztiánt fájt elengedni az Eintracht Frankfurthoz?
Nem, mert szerintem neki is jót tesz, hogy jövőre egy magasabban jegyzett bajnokságba megy. Az édesapjának nyilván Németországba húz a szíve, ahol egykoron sztár volt. Nagyon jó példa az utánpótláskorú gyerekeknek, hogy gyere a Ferencvárosba, nyújts kimagasló teljesítményt, és el tudsz menni egy topbajnokságba akár fiatalon is. Azt is tegyük hozzá, hogy brutális pénzt kaptunk a játékjogáért. Ha az összes opciót összevetjük, és mind le tudjuk majd hívni, akkor 10,9 millió eurót kapunk érte. Hol volt eddig ilyen üzlet Magyarországon?! Arról se feledkezzünk meg, hogy a Fradit is kell tudni finanszírozni, ami nem könnyű feladat.

A klub sohasem hozza nyilvánosságra a sérüléseket. Ez szándékos, a stratégia része, vagy miért nem adnak tájékoztatást róla?
Nem akarom segíteni az ellenfelet. Ha nagyon súlyos sérülés miatt fél év, egy év kihagyás vár valakire, akkor érdemes tájékoztatást adni róla, de egyébként nem akarom segíteni az ellenfél munkáját. Trükközünk is, mert sokszor van úgy, hogy egy játékos, aki még nem tud játszani a meccsen, rajta van a fényképeken. Mi is figyeljük, ha ilyen hírek vannak, amikor egy mérkőzésre készülünk, nézzük az ellenfelünkről kijövő fotókat. Manapság rengeteg elemzés készül, most már odáig kell eljutni a labdarúgásban, hogy az ellenfeledről tudnod kell, merre kezdi a cselezést, milyen területeket véd az a három játékos, akinek a legtöbbet szoktak passzolni. Meggyőződésem, hogy ezeken nagyon-nagyon sok múlik. A Juventus elleni idegenbeli BL-meccset szoktam példaként emlegetni. Döntetlenre álltunk, a 90. perc után kaptunk egy gólt, azzal nyertek az olaszok. Az az egy perc a mérkőzésnek körülbelül az egy százaléka, de mi volt az az egy százalék, amit ott nem jól csináltunk? Nehéz ezt eldönteni, nem edzettünk annyit, nem utaztunk úgy, nem olyan volt a felszerelésünk, nem voltak jók az elemzések? Ezért aztán mindent tökéletesen kell csinálni. A Juve elleni meccs után csak az bosszantott, hogy szerintem az az egy százalék „benne volt még a rendszerben”. Ha nem kapunk ki a Juventus ellen, megírták volna Európa-szerte, hogy a Cristiano Ronaldóval felálló Juventus Torinóban nem tudta legyőzni a Ferencvárost. Azért ez nem lett volna rossz.

Mi hangzott el az irodájában, amikor Elek Gáborral megegyeztek, hogy külön utakon folytatják?
Volt egy fantasztikus mondata a beszélgetésünknek. Azt mondta, én ide születtem, itt halok meg, és ami a klubnak a legjobb, azt fogom tenni. Az ő edzősége alatti nagyon hosszú időszakban elfáradtak a kapcsolatok. Itt az a tanulság. Azt gondoltam, hogy talán még egy évet kibírunk, de szerintem jó, hogy már most váltottunk. A váltás nagyon sok változással jár együtt: a filozófia, az edzésmunka, az elemzések, az elemzőrendszerek használata, a tudományos háttér használata, az utazások, egy szóval minden. Mondtam Martinnak, hogy nagyon sok időnk van, türelmesek vagyunk. A mi költségvetésünk körülbelül a harmada a Győri ETO-énak. Ettől függetlenül a Győrt is le kell tudni győzni, és ha őket legyőztük, bárkit meg tudunk verni. Emellett felújítottuk az edzőcsarnokot, megváltoztattuk a jegyértékesítést, a közönség kiszolgálását. Egy új kezdet ez most a női kézilabda csapat életében, Martin Albertsen pedig egy jókedvű, analitikai szemléletű, nemzetközi tapasztalattal bíró edző, tehát minden adott a sikeres szerepléshez.

Milyen most a viszonya Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterrel?
Semmilyen. A ciklusa elején találkozóra hívtam, és meg is tisztelt azzal, hogy eljött. Abból indultam ki, hogy kijelentette: Ferencváros nincsen Fradi nélkül, és Fradi nincsen Ferencváros nélkül. Kint volt a Fradi-pályán, és meccs közben tett ki egy Facebook-videót, amelyben ez elhangzott. Azt gondoltam, hogy kivesszük a Fradit a politikai mezőből, félretesszük a politikát, és ez talán egy új kezdetet jelenthet. Arra kértem, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az önkormányzat támogassa az FTC-t. Elutasított. Van az Albert Alapítványunk, amellyel azokat a gyermekes családokat támogatjuk, ahol az átlagkereset nem éri el az egy személyre eső 100 ezer forintot. Ingyen adjuk a gyerekeknek a sportolási lehetőséget a Ferencvárosban. Azt mondtam, jó, ha nem ad a klubnak támogatást, akkor ebbe az alapítványba adjon egy kis pénzt, de erre is nemet mondott. Azóta nem beszéltünk.

A teljes interjú: Index