Atlétika szakosztályunk vezetőjével, Vágóné Solti Máriával, Babi nénivel beszélgettek a hétvégi csapatbajnokság előtt.

– Az elmúlt években az FTC rendkívül sikeres volt az atlétikai Csapatbajnokság döntőiben, így sokan izgatottan várják a hétvégi versenyt. Mire számíthatunk idén a csapattól?
– Ebben az évben versenyzőink nagyon komoly versenyeken vettek részt. Herczeg György az U20-as Európa-bajnokságon győzni tudott, U23-ban Molnár Attila bronzérmet szerzett, a szezon megkoronázásaként pedig a budapesti világbajnokságon fantasztikusan szerepeltek a versenyzőink. Ezeknek a remek szerepléseknek viszont sajnos megvan az ára, a rengeteg verseny miatt így a végére nagyon sok a sérültünk. Több élversenyzőnk hiányzik a csapatból, például Huszák János, a Herczeg-testvérek, Enyingi Patrik és Ajide Dániel sincsenek bevethető állapotban. Ezek a versenyzők általában a gerelyhajítókat kivéve két-három versenyszámban szoktak indulni, így közel 200 csapatpontot veszítünk az ő távolmaradásukkal. Nagyjából 500 pont az az eredmény, amivel meg lehet nyerni a Csapatbajnokságot, ebből a két számból már lehet érezni, hogy idén nem lesz esélyünk arra, hogy a győzelemért álljunk harcban. Az őket helyettesítő utánpótláskorú fiatalok mindent meg fognak tenni a minél jobb szereplésért, de egyértelmű, hogy ők még nem tartanak ott, hogy az élversenyzőink számait hozni tudják. Mindent meg fogunk tenni azért, hogy a dobogóra fel tudjunk lépni, de pillanatnyilag még ez is kihívásnak tűnik. Azért ott lesz a csapatban Molnár Attila, Csóti Jusztina, Pap Kristóf, vagy Galambos Tibor, az ő kiemelkedő eredményeikre most is számíthatunk. Ki fogják hozni magukból a maximumot, ami még lehetséges a szezon végén, és remélem, hogy harcban lehetünk a dobogóért. Ezért fogunk küzdeni.

– Az elmondottak tükrében mit fogsz mondani a csapat tagjainak, mi az elvárás, a célkitűzés, mi az, amivel elégedett tudnál lenni ebben a nagyon nem könnyű helyzetben?
– Mivel rengeteg utánpótláskorú versenyzőről beszélünk, azt kértem tőlük, ne ijedjenek meg attól a helyzettől, hogy egy felnőtt Csapatbajnokságon vesznek részt, próbálják meg a legjobb eredményt kihozni magukból. Ahogy mondtam, ha a dobogóra fel tudunk állni, akkor én már nagyon boldog leszek. Semmilyen konkrét eredményt nem tűztem ki célul a csapat elé, hogy ne tegyek rájuk nyomást, de bízom a dobogóban. Persze ez nem csak rajtunk múlik, hanem attól is függ, a többi csapat milyen összeállításban érkezik, és ki melyik versenyszámban indul majd. A CSB-n az is nehezítés, hogy amikor leadjuk a nevezést, nem tudjuk előre, az ellenfeleknél ki milyen versenyszámban indul. Most láttuk a nevezések alapján készült rajtlistákat, ami alapján egyértelmű, hogy nagyon nem lesz könnyű dolgunk, az ellenfelek potenciálisan erős versenyzői mind bevetésre készek. A Honvédnak hagyományosan nagyon erős csapata van, az MTK és a Gödöllő is nagyon sok versenyzőt igazolt az elmúlt időszakban, így tényleg nagyon nehéz helyzetben leszünk.

– Ha már szóba került átfogóan az egész elmúlt szezon, aminek zárása lesz a Csapatbajnokság, és beszéltünk a sikerekről, van-e esetleg olyan, amivel kapcsolatban hiányérzeted van az elmúlt időszakot nézve?
– Ha negatívumokra kell gondolnom, nem mehetünk el szó nélkül egy sajnálatos esemény mellett, két versenyzőnket nemrég váratlan és igen komoly sérelem érte, ami őket és minket, a szakvezetést is nagyon megviselt. Galambos Tiborról és Pap Kristófról van szó. Tiborról mindenki tudja, hogy évek óta a szakosztály elsőszámú hármasugrója. Vezette idén a hazai ranglistát, a bajnokságban éppen Pap Kristóf mögött másodikként zárt, a szövetség egy érthetetlen döntés alapján mégis a ranglista harmadik helyén álló versenyzőt nevezte a világbajnokságra. Talán még ennél is megdöbbentőbb, hogy a távolugró ranglistát vezető, mindkét ugrószámban bajnoki címvédő, a Gyulai Memorialon nyolcadikként záró Pap Kristóf nem indulhatott el a vb-n. Az egész szezonban végig ő volt a legjobb hazai távolugró, mégsem nevezték. A döntésekkel kapcsolatos magyarázatot a szövetség részéről azóta sem kaptunk, ráadásul a versenyzőink a nevezésekkel kapcsolatos döntést a televízióból, a kerethirdetéskor tudták meg. Az eset érthető módon nagyon megviselte mindkét versenyzőnket, azért mégiscsak egy hazai világbajnokságról beszélünk, ilyen lehetőség nem sűrűn adódik az ember életében. Utólag sajnos már nem tudunk semmit tenni, de egyelőre nagyon nehéz feladat lelkileg talpra állítanunk őket.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu