Az EHF kérdezte női kéziseink vezetőedzőjét.

Mindenki úgy ismeri Budapestet, mint a Final4 házigazdája és mint egy fantasztikus lakóhely. A családom és én az első pillanattól megszerettük ezt a várost és nagy megtiszteltetés ennek a klubnak a vezetőedzőjének lenni. A Ferencvárosnak soha nem volt külföldi edzője – most Allan és én lehetünk az elsők. Amikor a Ferencváros megkeresett, még élő szerződésem volt a svájci szövetséggel 2024 végéig. Így aztán minden félnek tárgyalnia kellett és persze megállapodni – most nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetünk végre. Két nagyon érdekes lehetőségünk volt, irányítani Svájcot a hazai rendezésű VB-n vagy átvenni egy híres, nagyon sikeres és ambiciózus klubot. Mindkét projekt nagyszerű, de a Fradihoz szerződés egyszeri lehetőség ebben az életben. Ki tudja mikor jön el egy ilyen lehetőség, az ösztönöm az súgta: lépd meg, Martin!

Ez egy új kezdet az egész klubnak. Elek Gábor 16 éve után, mikor a magyar volt a fő nyelv a klubnál, most nemzetköziesítjük a klubot: az angol lesz az edzéseken az elsőszámú nyelv. Persze Allan és én megpróbálunk megtanulni magyarul, de tudjuk, hogy milyen nehéz az. Időbe telik. Kultúrák és játékosok keveréke van a klubnál, máris felfedeztük azokat a lehetőségeket, amelyeket egy ilyen nagy klub, a híres futball szakosztállyal egyetemben kínálni tud. Megpróbáljuk kihasználni a klubnál lévő számos együtthatást.

Nem tartom nagy váltásnak, hogy egy válogatottól egy klubhoz érkeztem. Nekem nagy öröm, hogy nap mint nap együtt dolgozhatok a játékosaimmal a csarnokban, ez a legnagyobb különbség, még ha a svájci akadémiánál is edzősködtem. Nagyon fontos egy edzőnek, hogy meglegyen ez a napi munka, hogy fejleszthesse a játékosait. Tele vagyok energiával és motivációval.

Allannek és nekem is komoly tapasztalatunk van a klubedzőségben – ő a Viborgnál és a Nantes-nál, én a Viborgnál és a Bietingheimnél dolgoztam. Jól ismerjük egymást – és most az a trend, hogy az edzői csapatok együtt váltanak munkahelyet. Az, hogy a Győrnél és a Fradinál is dánok dolgoznak, csak véletlen – a kézilabdában sok az ilyen. A magyar klubok ambiciózusak és vonzóak a külföldi, elsősorban skandináv edzőknek.

Nem tartom plusz nyomásnak azt, hogy a Ferencvárost a legnagyobb nemzetközi sikere után vettem át. Ennél a klubnál mindig nagyszerű csapatok voltak, évtizedeken át keményen dolgoztak, hogy ide jussanak – és megérdemelten szerepeltek a döntőben. A klub fejlődésének a csúcsa volt. Sok klub célozza meg a döntőt és nem jut el odáig, a versenyhelyzet egyre nő az európai női kézilabdában. A döntő hatalmas élmény volt minden játékosnak, és soha nem lehet biztos benne senki, hogy még egyszer eljut erre a szintre. Ezért hát az, hogy bejutott a Fradi a döntőbe, csak növelte Allanben és bennem a hajlandóságot az itteni munkára, motiváló számunkra. A Ferencváros egy türelmes klub, amikor erről az új kezdetről van szó. És szeretem azokat a projekteket, ahol valami újat építhetünk. A Bietigheimnél az alapokról kezdtünk, Svájcban kiépítettük az új akadémiát.

A csapat nagyon jól össze van rakva – ez az első hetekben egyértelmű lett számomra. Egész különleges a csapatszellem, amiből az egyes játékosok nagyon sokat profitálnak. A fiatal és tapasztalt játékosok, a magyar és külföldi kézisek keveréke teszi ezt a csapatot különlegessé – és mindenki nagyon akar nyerni valamit. A játékstílus is a kultúrák keveréke lesz – magyar és skandináv hozzávalókkal. A legfontosabb a játékosok egyéni fejlesztése. Tavalyhoz képest többet futunk – ez nem jelenti azonban azt, hogy nagyobb a tempó. De persze ha többet futsz, több kontragólt tudsz szerezni – ez lesz a stílusunk egyik kulcsa.

Ha egy top bajnokságban – mint a magyar, a francia, a dán vagy a román – szerepel egy csapat és mellette a Bajnokok Ligájában is, akkor mindig nagy feladat egyensúlyozni a terheléssel. Hetente kétszer kell magas szinten teljesíteni, a magyar bajnoki rendszer még keményebb, mint a dán, ahol belefér egy-két vereség, mert a playoffban lehet javítani. Magyarországon minden meccset meg kell nyerni, különben kipottyansz a bajnoki versenyből. Ezért nagyon sok technológiát és elemzőrendszert használunk, hogy követhessük a játékosok terhelését. Egy nagy stáb dolgozik a csapat mellett, akik az egészséget és a terhelést követik a játékosoknál. A stábot és a lehetőségeket tekintve a Ferencváros a legprofibb csapat az általam edzettek közt.

– Martin Albertsen