Mátyus Jánossal beszélgettek játékos- és edzői pályafutásáról.

– A minap egy interjúban fesztelenül kijelentette: kivárja az edzőváltás első hullámát, s majd októberben lesz munkája. Ez a szókimondás szokatlan a magyar futballban. Többször megégette már magát emiatt?
– Most őszintén, nem ezt teszi valamennyi állás nélküli edző? A játékosaimnak is mindig elmondom a véleményem, a jót és a rosszat egyaránt. Ez sokszor kellemetlenséggel jár, de hosszú távon kifizetődő.

– S mi lenne az álmai csapata?
– Ahogy már mondtam, Honvéd, Fradi, Győr. Ám természetesen nem vagyok finnyás, az NB I-ben bármelyik klubnál szívesen dolgoznék, s az NB II sem derogál, ha valóban komoly célt tűznek ki.

– Ha mindenképpen választania kellene: Honvéd vagy Fradi?
– Gyerekként a haverjaimmal Fradi-meccsekre jártam, Fradi-drukker voltam, ám talán a Honvédnak köszönhetem a legtöbbet, ott lettem NB I-es játékos, majd válogatott is. Kispesten hatalmas csalódásként élték meg, amikor 1998-ban a Ferencvároshoz igazoltam, még a lakásomhoz is eljöttek, hogy számonkérjék rajtam a döntést. Sokáig érthetően nehezteltek rám Kispesten, de idővel kisimultak a dolgok, ma már szeretettel fogadnak, ha kimegyek meccsre és én is örömmel járok a Bozsik-stadionba. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzéseimet, ahogy az ember az édesanyját és a szerelmét is egyszerre szereti.

– A Fraditól 2000-ben a Cottbushoz igazolt, Sebők Vilmossal, Vincze Ottóval és Miriuta Lászlóval játszott együtt a német csapatban. Volt szerencsém akkoriban meglátogatni önöket, s emlékszem, amikor megkérdeztem, hogy érzi magát, azt felelte, öt évre előre aláírná ezt az állapotot. Két év múlva mégis továbbállt Skóciába, a Hibernianhez. Miért?
– Cottbus Németországban kisvárosnak számít, ráadásul a legkeletibb német város. A csapata sem előtte, sem azóta nem szerepelt a német első osztályban. Imádtak minket az emberek, tényleg hihetetlen élmény volt ott futballozni, sokat profitáltam az ott eltöltött évekből. De űzött a vágy, Angliában szerettem volna játszani. Úgy gondoltam, Skócia felől több esélyem van eljutni Angliába, ezért igazoltam a Hibernianhez. Sajnos a tervem nem vált valóra.

– Anglia helyett ausztriai kitérővel hazatért. Inkább már csak levezetni?
– Azt azért nem mondanám. Győrben két szép évet töltöttem, majd annak reményében igazoltam a Fradihoz, hogy visszakerülünk az NB I-be, de akkor valamiért még nem volt meg erre az akarat. Tatabányán fejeztem be a játékot, ahol egyből edzőként folytattam.

– A magyar labdarúgás egésze hosszú évek óta kivételezett támogatást élvez. Ön szerint meg is hálálja?
– Kétrétű a dolog. Látható a fejlődés, van egy kiváló szövetségi kapitányunk, aki csodálatos eredményeket ért el a válogatottal, a Ferencváros is visszakapaszkodott az európai középmezőnybe, Szoboszlai Dominik pedig világsztár lett. Ám a többség mintha kissé kényelmessé vált volna a biztos itthoni közegben. Kevés a kiáramló, külföldre tartó játékos, pedig tartós felemelkedést csak így érhetünk el.

A teljes interjú: Magyar Nemzet