Clubunk atlétájával, Molnár Attilával beszélgettek.

Molnár Attila

Nagyon szeretek aludni, de nem viszem túlzásba. Igyekszem mindig úgy ágyba kerülni, hogy elég legyen, általában nyolc-kilenc órákat alszom, mindig kialszom magam. Mivel májusban biztossá vált, hogy indulhatok a budapesti világbajnokságon, változtattunk a stratégián. Nem kell naphosszat versenyekre járnom, és az edzésprogramom is máshogy alakul. A rajttechnikán még mindig dolgozunk. A rajton múlik, hogy a futónak mennyi energiájába kerül minél hamarabb felgyorsítania. Természetesen úgy kell elkapni a rajtot, hogy a maximális sebességhez a lehető legkevesebb energiát kelljen felhasználni. Ha jól sikerül az ellépés, az nagyon sokat számít. Nekem ez még sok energiába kerül, ezért kell folyamatosan dolgozni rajta. Mindig is két vonalon zajlott az életem. Nem csak az atlétika volt benne, és amíg gimnazista voltam, nem kellett választanom az iskola és a sport között. Volt három év, ami megalapozta ezt a hozzáállást, szinte hobbi volt a futás. Nem volt veszíteni valóm, és ez hordozta magában, hogy fejlődtem és eredményes lettem. Aztán mire egyetemista lettem, eljutottam egy olyan szintre, ahol nem az alapján kellett választanom a tanulás és a sport között, hogy melyik a jobb, hanem mert kivitelezhetetlen volt a kettő együtt. Első évemben, amikor elkezdtem, ott úgy indult az egyik első edzésem, egy 40 perces futás, hogy elvesztem az erdőben. A hely nevére pontosan emlékszem, Gersekartán voltunk edzőtáborban, egy iskola épületében szállásoltak el minket, és az edzés alatt az erdőből egy kukoricaföldön kötöttünk ki a visszavezető út helyett. Szerencsére nem voltam egyedül, de így is, mire visszataláltunk, 1 óra 20 perces futás lett a 40 percből. Innen jutottam el oda, ahol most tartok. Nem tudom, meddig akarom csinálni, nem is gondolkodom ezen. Az biztos, hogy nem a pénz vagy a lehetőség motivál, hanem az, hogy meddig lelem benne örömömet. Az olimpián még mindenképp elindulok, aztán majd meglátjuk. A hétköznapi gondolataim elkalandoznak, nem feltétlenül a pályán vagyok fejben, amikor valami mást csinálok. Nagyon jó barátaim vannak, a családommal is szívesen töltök időt és nagyon szeretek olvasni.

A teljes interjú: Origo