Dáviddal beszélgettek a visszatéréséről, a csapat teljesítményéről és arról is, mit gondol az edzőváltásról.

– Az elmúlt két évben sérülés vagy mellőzés miatt nem tudtál alapember lenni a Fradiban, Máté Csaba vezetőedzői megbízatásával azonban úgy tűnik, újra te vagy az egyik első számú választás a középpálya közepén. Nemcsak fizikálisan, de mentálisan is vissza kell rázódni ebbe a szerepkörbe?
– Fejben egyáltalán nem nehéz, mert annyira vágytam már az ilyen minőségű igénybevételre az elmúlt két évben. Abban a hitben kezdtem el a rehabilitációt, hogy tudok még segíteni a csapatnak, onnantól, hogy felépültem, több-kevesebb sikerrel valósult ez meg. Ebben az egyéves periódusban is voltak ugyanis megtorpanások, olyan sérülések, amelyek annyira a semmiből jöttek, hogy szinte jobban megviseltek, mint ami 2021 júliusban történt. Amikor már kezdett jól alakulni minden, romba dőlt a kártyavár.

– Milyen buktatók jöttek veled szembe fizikálisan?
– Még 2022 nyarán az edzőtáborban covidos lettem, már azt nehezen éltem meg, mert több hét kihagyást jelentett. Majd 2023 tavaszán, amikor elkezdtem játszogatni, történt a Vasas elleni meccsen egy rossz leérkezésem. Légmellet kaptam, ami elég veszélyes, elsőre nagyon meg is ijedtem a kórházban. Az esetek döntő többségében ez úgy keletkezik, hogy eltörik a borda, ami átszúrja a tüdőt. Én – ha mondhatjuk ezt – a szerencsésebbek közé tartoztam, nem tört el a bordám, “csak” akkora nyomás keletkezett az eséstől, hogy a mellhártya kilyukadt. Az orvosok végül a mellkasom becsövezése mellett döntöttek, napokon keresztül enyhe kompresszióval szívták ki a rossz helyre került levegőt és a mellhártyán történt sérülésnek is be kellett hegesednie. Ennek a felkészülés alatt is megittam a levét, mert az első edzőtáborban még csak részben vehettem részt az edzésgyakorlatokban, a második előtt pedig történt egy ütközés, ami a korábbi zúzódás környékén újabb fájdalmakat okozott, és megint 1-2 hét volt, mire teljesen rendbe jött. Amikor az edzőváltás történt, már egészen jó állapotban voltam, és nagyon örülök, hogy bizalmat kaptam. Azt érzem, hogy tudok legalább az a Sigi lenni, aki 2-2,5 évvel ezelőtt voltam.

– Hányszor adtad fel, hogy visszakerülsz a Fradi kezdőjébe?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megingathatatlan volt a hitem ebben a két évben. De bármi kis apróság történt, ami hitet adhatott, abba belekapaszkodtam. Kevesek tudják, min mentem keresztül. Most télen, december-január környékén voltam a legnagyobb mélyponton lelkileg. Akkor voltak a legnegatívabb gondolataim is, próbáltam kiutat találni, hogy hogyan érezhetem magam újra teljesnek. Örülök, hogy amikor én kevésnek bizonyultam, akkor az élet úgy alakította, hogy kaptam egy támaszt, ami segített abban, hogy idáig eljussak. Volt, hogy megmagyaráztam magamnak, hogy a Fradin túl is van élet, és fellélegeztem, de egy nappal később újra azt éreztem, hogy úgysem lennék igazán boldog, mert nem arra vágytam, hogy mindegy hol, csak játsszam, hanem arra, hogy a Fradiban tegyem ezt. Máshol a játéklehetőség lehet, csak ideig-óráig adott volna beteljesülést, de utána jött volna az űr, és tudtam, ha elmegyek, 33-34 évesen már valószínű, hogy nem tudok visszajönni ide. Azt éreztem, hogy sarokba vagyok szorítva, mert nincs jó döntés. Köszönöm a klubnak, a vezetőknek, hogy megadták azt a lehetőséget, hogy a Fradiban folytathassam! Az élet is segített abban, hogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy itt maradtam. Ezután eltökéltem: próbálok ebben is példát mutatni, hogy hogyan viselkedik egy játékos, amikor fontos számára a klub, de mégsem kap annyi lehetőséget, amennyi benne lenne. Úgy voltam vele, hogy ez egyszer majd megtérül, vagy így, vagy úgy, és később azt mondhatom én is és mások is, hogy Sigi akkor is támogatta a társait, amikor a többiek játszottak és pozitív energiát sugárzott az öltözőben. Tudtam, hogy magam felé is lesz egy jóérzésem, hogy tiszta tudtam maradni, “nem romlottam” meg, pedig ez azért sokszor megtörténik. Akad eset, erre számtalan példát lehetne hozni más klubokból, más országokból, amikor egy játékos, aki mellőzöttnek érzi magát, inkább szorít a rossz eredményért, csak hogy ő léphessen pályára.

– A feröeri kiesés mennyire viselt meg úgy, hogy azon a két meccsen összesen csak pár percet voltál a pályán?
– Persze másképpen éli meg az ember, amikor végig a pályán van, de higgye el mindenki, azokban a napokban többen is arról beszélgettünk a kiesés után, hogy nem tudtunk aludni, azon gondolkoztunk folyamatosan, hogy ez tényleg megtörtént-e velünk. Mint amikor olyan rossz történik az emberrel, hogy el sem akarja hinni. Néha még most se mindig hiszem, pedig megtörtént, a történelem része, ez is ott lesz, a nevünkhöz fűződik.

– Csercseszov távozása után a csapat számára egyértelmű volt, hogy hosszabb távon is Máté Csaba lehet a Fradi vezetőedzője?
– Az egyértelmű volt, hogy a kiesés utáni napokban ő a vezetőedző, az a klubvezetés döntése, hogy meddig.

– Milyen vezetőedző Máté Csaba?
– Eddig is nagyon sokszor segített a játékosoknak, tolmácsolta vagy kibontotta az edző kérését. Egyénileg és a csapatrészeknek is adott tanácsokat, ha az adott vezetőedzőnek éppen nem jutott erre ideje. Előremutató és működőképes, ahogy a focit látja, reális elvárásai vannak, jól méri fel a képességeket, és kellő óvatosságra int minket.

– A korábbi Fradi-edzők közül kire hasonlít a leginkább?
– Nem hiszem, hogy bárkire hasonlítani szeretne, megvannak a saját elképzelései, önálló vezetőedző. Ha valakit mondani kellene, akkor az általa kértek legjobban arra hasonlítanak, amit Rebrov akart tőlünk látni. Ami akkor jól működött, azokat próbálja áthozni, idézőjelben apróságokról beszélünk, mégis rengeteget jelent egy csapatnak a mozgások vagy az együttgondolkodás tekintetében.

– Mi kell ahhoz, hogy ez az év is ugyanolyan sikeres legyen a Fradi számára, mint az előzőek?
– Arra kell koncentrálnunk, hogy minél jobb csapategységet és minél egészségesebb légkört alakítsunk ki és tartsuk is fenn ezt a szezon közben. Küzdenünk kell egymásért és a szurkolókért! Minden tőlünk elvárhatót meg kell tenni, már csak saját magunk miatt is, az a kulcs, hogy a csapatban minél többen átérezzék ezt és álljanak készen, mert nagy menet lesz még a csoportkörig eljutni, és az is, hogy eközben a bajnokságban is hoznunk kell a pontokat. A minőség megvan, így összességében tehát a csapategységre helyezném a hangsúlyt, mert nemcsak a taktikában, a fegyelemben, hanem minden téren fejlődnünk kell.

A teljes, igen tartalmas interjú: Csakfoci