Sztanyiszlav Csercseszov holnap tér haza Ausztriába, előtte adott „búcsúinterjút” a sportnapilapnak.

– Mégis, mi történt a Klaksvík elleni mérkőzés utáni másfél órában? Az orosz sajtóban megjelent, hogy Kubatov Gábor magához hívta, és közölte, nem dolgoznak önnel tovább.
– Így történt! Felmentem hozzá az elnöki boxba, ahol közölte velem, nem dolgozunk tovább együtt.

– Haragszik emiatt a Ferencvárosra?
– Dehogy haragszom! Nehéz lenne tagadni, meglepett a klub döntése, de elfogadtam. Az más kérdés, hogy korábban kikaptunk a Qarabagtól, hazai pályán az egyik nagy rivális Slovan Bratislavától, három nullára a Pakstól a Groupama Arénában, vagy éppen a Magyar Kupában az Iváncsától is, és akkor mégsem rúgtak ki. Most vereséget szenvedtünk a Klaksvík ellen, rosszul sikerült mérkőzés volt, de ki tudja, az sincs kizárva, hogy az Európa Konferencia Liga döntőjéig meneteltünk volna.

– Végül is, mi volt a csúfos vereség oka?
– Azóta sem tudom. Normális esetben már aznap éjszaka nekifogtam volna az analizálásnak, de így nem láttam értelmét. Még az is lehet, hogy egyszer újra megnézem a mérkőzést, és ízekre szedem.

– A találkozó alatt kikezdték a szurkolók, és többször is a távozását követelték. Elképzelhetőnek tartja, hogy a lelátói nyomás miatt köszönték meg a munkáját?
– Nem hinném. És igazából nem is érdekel. A szurkolók reakcióját el kell fogadnom, mindig is elfogadtam. A drukkereket az érzelmeik vezérlik, ha megy a csapatnak, a magasba emelnek, ha kikapunk, a földbe döngölnek. Ezzel nem lehet mit kezdeni, el kell fogadni… Sohasem volt gondom a szurkolókkal, és most sem haragszom rájuk. A Ferencvárosnak nagyszerű tábora van, a klub büszke lehet rájuk. Talán azt mégsem felejtik el, hogy sorozatban hat Újpest elleni derbit nyertünk meg, egyet a Megyeri úton hat nullára, igazi revansot véve. Az igazi Fradi-drukkerek talán arra is emlékezni fognak, hogy a Slovannak is visszavágtunk az évtizedekkel korábban történtekért.

– A játékosoktól elbúcsúzott már?
– Elmentem a Népligetbe, ott volt az egész csapat. Szóltam néhány szót, elbúcsúztam tőlük, és sok sikert kívántam nekik. Vasárnap este aztán az edzői stáb tagjaival külön is találkoztunk, közösen elmentünk vacsorázni. Máté Csaba, és a többiek is ott voltak. Szóba került a szerda esti összecsapás is, próbáltuk megfejteni a vereség okát – nem sikerült.

– Visszatér még egyszer Magyarországra? Lesz még edző nálunk?
– Ki tudja?! A Ferencváros az ország legnépszerűbb klubja, valóban fantasztikus egyesület, de nehogy azt higgye bárki is, hogy nálam csakis a topklubok jöhetnek szóba! Dolgoztam annak idején az Amkar Permnél vagy a Tyerek Groznijnál is. Nem milliókra, hanem célokra van szükségem. További sikereket kívánok a Ferencvárosnak, bennem semmiféle rossz érzés nem maradt.

A teljes interjú: NSO