Egy félidőig bírták a házigazdák.

Férfi vízilabda, világbajnokság, csoportkör, C-csoport, 1. forduló
Magyarország 16-8 Japán
Negyedek: 4–4, 3–2, 3–1, 6–1
Fradista gólok: Jansik 4, Varga D. 2, Nagy Á. 1, Német 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, NSO, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Galéria: MVLSZ, VLV

Jansik Szilárd

Az első félidőben érezni lehetett, hogy ez az első meccsünk, sok újoncunk van, azért nekik is szokniuk kell a környezetet, és azt se felejtsük el, hogy két hete még Amerikában voltunk egy másik időzónában, most pedig Japánban vagyunk, ugyancsak másik időzónában. Pont ott tartunk, ahol kell, a japánokról tudtuk, hogy körülbelül egy félidőig bírják. Különleges vízilabdát játszanak, rengeteget kockáztatnak, ezért hiába lőnek sok gólt, még többet kapnak. Örülök, hogy a félidőtől kezdve jól reagáltunk erre, rájöttünk, mi az ellenszer, és meg is törtük őket. A horvátok ellen azért több kell, nem lesz elég egy félidőnyi jó játék, hanem az egész meccsen jól kell játszanunk. Bízom abban, hogy jók leszünk, nyilván az sokkal nehezebb mérkőzés lesz. Hiszem, hogy meg tudjuk verni őket, és bár a világbajnokságon nincs nehezebb és könnyebb ág, a pihenőnap sokat jelenthet.

Varga Zsolt

Ellenük mindig nehéz, pláne egy világbajnokság első meccsén, ráadásul az otthonukban. Ők is folyamatosan fejlődnek, változnak, azaz ami tavaly működött, vagy korábban, azt ma már nem lehet egy az egyben alkalmazni, mert ők is készülnek, reagálnak. Tavaly három napig edzettünk velük, nagyjából két napig azt sem tudtuk, mi történik körülöttünk, szerintem néggyel-öttel vertek minket a kétkapukon. Ennyi idő alatt rájöttünk, hogy ellenük nem lehet lazázni, kitaláltuk, mi ennek a mindentől idegen játékstílusnak az ellenszere, és onnantól működött – tavasszal, Zágrábban is, meg most, itt is. Nyilván, az eleje mindig nyögvenyelősebb, amikor mennek, mint a meszes, muszáj adaptálódni, kőkeményen ragaszkodni ahhoz, hogy védekezésből induljunk rájuk, úgy könnyebb kialakítani a helyzeteket. És a védekezés valóban elsődleges, mindenki ellen, de ellenük különösen. Támadásban pedig fontos észnél lenni, és ahhoz eljuttatni a labdát, aki tényleg a legjobb pozícióban van egy befejezéshez. Az első félidőben ezzel bajlódtunk, hátul is kellett kis idő, míg elkezdtünk rendesen állni a lábunkon. Meg azért el is fáradnak, úgyhogy idő kérdése volt, mikor megyünk el – szerintem rendben volt így ez a meccs, az ő stílusuk olyan, hogy nem lehet nem sokgólos meccset játszani velük, azaz nem lehet különösebb hiányérzetem.