A feröeriek kapusedzője szerint azt beszélik a helyiek, hogy van esélyük.

– Hogy készülnek, megszorítják a Fradit?
– A városban azt beszélik, van esélyünk! A kisebb méretű pálya előnyünkre válhat, és ha tudjuk játszani a saját kis játékunkat, szoros mérkőzést játszhatunk. Az elmúlt időszakban megmutattuk, nemzetközi szinten is megálljuk a helyünket.

– Mekkora előny, hogy a Klaksvík lendületben van, míg a Fradi edzőmeccseket játszott csupán?
– Láttam mindegyik mérkőzésüket. Úgy tűnt, be voltak még rozsdásodva. És az összeszokottság hiánya is látszott. Úgy láttam, az elmúlt évihez képest megváltozott a játékuk. Varga Barnabás érkezésével sokkal több a beadás. Legalábbis erre készülünk.

– Tényleg fatális véletlen útján kötött ki annak idején Feröeren?
– Tatabányán játszottam, amikor közölték, harminckét évesen túl öreg vagyok, kereshetek magamnak csapatot. Szóltam néhány menedzsernek, Lengyelországban és Cipruson is jártam próbajátékon, mindkét helyen megfeleltem, de az anyagi feltételek nem voltak túlzottan kedvezőek.

– És hogy jött a feröeri lehetőség?
– Egy ügynök felhívott, van-e kedvem elmenni a Feröer-szigetekre. Azt sem tudtam, merre van, de úgy voltam vele, miért ne?! Amikor megérkeztem, akkora hó volt, hogy a pályát sem láttam, de arra kértek, maradjak tíz napot, és utána döntünk. Végül olyan ajánlatot kaptam, amelyre nem mondhattam nemet. A zalaegerszegi pénzemnek két-háromszorosát ajánlották. Pluszban fizették a lakásomat, az utazásaimat.

– Sokat fejlődött az elmúlt tizenhét esztendőben a feröeri futball?
– Nem vicc, akkor néhol még bárányok is legelésztek a pályákon, azóta az összes stadiont felújították, több helyen évente cserélik a talajt. Az edzők oktatását is komolyan vették, egyre több tréner ment Dániába tanulni.

– Igaz, hogy eleinte nem tudott mit kezdeni az önre szakadt sok szabadidővel?
– Az edzések este hatkor voltak, hiszen a legtöbb játékos, edző dolgozik a futball mellett. Néhány hónappal utána felajánlották, ha akarok, négy órában én is elmehetek dolgozni, én pedig örültem, hogy lesz mivel lefoglalni magamat. Egy ablakgyárban kezdtem dolgozni, reggel nyolckor szépen becaplattam, megcsináltam, amit rám bíztak, aztán hazamentem.

– Mikor dőlt el, hogy hosszabb távra terveznek?
– Az első nyolc hónap végén a párommal abban maradtunk, ha hosszú távon tervezhetünk, és a fiamnak segítenek bölcsődét találni, szívesen maradunk. Én voltam az első a klubnál, aki hároméves szerződést kapott.

– Jelenleg mit dolgozik?
– A helyi önkormányzat vízminőségért felelős alkalmazottja vagyok. Mostanra kialakult az életem, a Klaksvík kapusedzője vagyok, mellette nyolc órában dolgozom, és hat-hét éve az utánpótlás-válogatottak kapusaival is foglalkozom.

– Mostanra az ön fia is felnőtt, és a Víkingur Göta labdarúgója. Jól megy neki a játék?
– Huszonegy éves, hatos pozícióban játszik, a helyiek szerint korosztálya legjobbja. Négyéves kora óta nevelkedik itt, nagy szívfájdalma, hogy mivel nem volt útlevele, nem tudott egyetlen korosztályos válogatottban sem pályára lépni.

– Ő is dolgozik?
– Délutánonként négy órában egy napköziben felügyelő tanár.

forrás: nso.hu