Somával beszélgettek a válogatott előtt álló feladatokról.
– Térben és időben is félúton van a csapat Long Beach és Fukuoka között. Hogy érzed magad a világkupadöntő után és a világbajnokság előtt?
– Valahol a levegőben érzem magam Los Angeles és Budapest között, egy kicsit kiestem a tér-időből. Nehéz ez az időszak a sok utazással és az időeltolódással. A csapatot tekintve bőven van még min dolgoznunk, elsősorban a védekezésen kell még javítanunk. Ezen dolgoztunk a hazaérkezésünk utáni első edzésen is elég hosszasan. Ebből a szempontból egyébként nagyon jó volt a világkupa nyolcas döntője az Egyesült Államokban, visszajelzést kaptunk arról, hol is tartunk. Nem is voltak hosszabb taktikai edzéseink a világkupa előtt, inkább az alapozásra és a fizikai felkészülésre fektettük a hangsúlyt. Remélhetőleg a rajtig lesz elég időnk összefésülni a taktikát is.– Meglehetősen éles kritikát fogalmaztál meg a bronzcsata utolsó négy és fél percének két órával későbbi újrajátszása kapcsán, a sportág megszégyenítésének nevezted a tragikomédiát. Magatok mögött tudtátok hagyni ezt a szituációt?
– Magunk mögött kell hagyni, már nem szabad az újrajátszással foglalkozni, történt, ami történt. Nem ezen kell bosszankodni, hanem inkább azon, hogy egy éven belül háromszor is kikaptunk az amerikaiaktól. Nem hiszem, hogy ez bármikor előfordult volna a magyar válogatott története során, és mindenképpen meg kell szakítanunk ezt a sorozatot. A világbajnokságon is szembekerülhetünk egymással, és nem fér bele, hogy még egyszer veszítsünk. Ez az érzés van bennem leginkább a világkupára gondolva, ez dühít a legjobban.– A saját teljesítményedet hogyan értékeled? A görögök elleni negyeddöntőben már úgy láttuk, visszatértél arra a szintre, amelyen az év eleji sérülésed előtt voltál.
– Jólesik, ha ez kívülről így látszott. Egyébként érzésre is így tűnik, kezd visszajönni, amit a tavaly szeptemberi spliti Európa-bajnokság előtt vagy a sérülésem előtt a Fradiban lejátszott néhány meccsen tapasztaltam. Kellett ehhez a kemény fizikai felkészülés, de szeretném ezt a lendületet és felszabadultságot még magasabb szintre emelni és a lehető legjobb formában megérkezni a világbajnokságra.Július 17-én már csoportmeccsetek van a vébén, a házigazda Japán ellen. Elég lesz mindenre, a finomhangolásra, az átállásra ez az idő?
Ez a 12 nap elég soknak hangzik, nyilván ebből lesz pihenőnap, egy pedig utazással fog telni. Amikor korábban Japánba utaztunk, akkor küzdöttem az időeltolódással. Remélem, hogy már van annyi rutinja a szervezetemnek a Japánba utazással, hogy könnyebben fog menni. Ha ilyen jellegű edzéseket végzünk, ahol van ennyi időnk átvenni a taktikát, mindenki 100%-osan tud koncentrálni, és ott tud lenni fejben, akkor jó állapotban és felkészülten tudjuk elkezdeni a vb-t.– Amelyen mindenki a döntőbe jutásra és a vele járó olimpiai kvótaszerzésre hajt, emiatt még nehezebb világbajnokságnak ígérkezik, mint az előző volt…
– Biztosan mindenki egyből nekiugrik a másik torkának. Nagyon kemény idény áll előttünk két további világversennyel, és jó lenne minél előbb megszerezni az olimpiai kvótát. Egyértelműen ki kell mondani, hogy az aranyéremért, illetve az olimpiai kvótáért megyünk a vébére!
