A Ferencváros és a Nemzeti Színház tartott közös sajtótájékoztatót.
Határozatlan ideig szóló stratégiai megállapodást jelentettek be, ez olyan, mint amilyen az Ökumenikus Szeretetszolgálattal történő együttműködés. A Fradi Családi napon például önálló programokkal települ majd ki a Nemzeti Színház. A megállapodás mottója: „A Nemzetért játszunk!„.
Nagy nap a mai, a szívemnek különösen kedves. De mielőtt belefognánk a sajtótájékoztatóba, megkérem Attilát, hogy tolmácsolja a kárpátaljai magyaroknak szeretetünket, aggódásunkat. A sport is a kultúra része, azt gondoljuk, hogy a sport is nagy hatást tud kiváltani az emberekből. Mindkét intézmény a IX. kerületben nézők százezreit vonzza. Mindkettő közös élmény, a színészek vagy a sportolók és a nézők közt. A két intézmény a klasszikus értékek mellett áll ki. A színház és a futball sem egy előadásnyi program, mindkettőt nagy munka előzi meg. Ez több, mint 90 perc. Az is összeköt minket, hogy mindketten a nemzetért küzdünk: a nemzeti színház és a nemzet csapata. A következő Bajnokok Ligája meccsen egy olyan fradista fogja elvégezni a kezdőrúgást, aki igazolt focista volt és a nemzeti színésze: Bodrogi Gyulának hívják.
– Kubatov Gábor
Megtisztelő az együttműködés, sok a közös vonás, mindkét helyen hősök vannak, mi azokat ábrázoljuk, a focisták a győzelmekkel lesznek azok. Utat tudunk mutatni, értékhalmazt, amibe lehet kapaszkodni, ami átsegíthet a nehézségeken. Mindkettő csapatjáték, társulat van, ami hisz a munkájában, szolgálni akar. Itt a kerületben, a fővárosban, az országban, a nemzetben. Focizni sem jó egyedül. Egyek vagyunk, eggyé tartozunk, ezt az érzést adja meg a lelátó, és a színházban is ezt szeretnénk közvetíteni, amikor mi színházi olimpiát rendezünk, amikor a Ferencváros a nemzetközi kupában menetel. El tudom képzelni azt is, hogy itt játsszuk majd az Egri Csillagokat. Két fiam is profi focista, egyikük volt is itt próbajátékon. Nekem is volt közöm a focihoz, védtem a másodosztályban, három hónapot pedig a Dinamo Kijev akadémiáján töltöttem el.
– Vidnyánszky Attila
Én csak azt tudom elmondani, hogyan kerültem az újságírók pergő tüzébe. Megkérdezték, milyen drukker vagyok. Mondtam, hogy fradista. Erre mondták, hogy nagyszerű, mert a Fradinál azt szeretnék, ha én rúgnám a kezdőrúgást. Azt hittem elrepülök örömömben. Mindig a Fradinak szurkoltam, 12 éves koromban nem messze innen voltam igazolt focista. Fociztam a tereken Kocsissal, Cziborral. Két csapatnak drukkolok, az egyik a Fradi, a másik a magyar válogatott. Mindegy, hogy jól játszanak vagy rosszul, akkor is nekik drukkolok. Még ha az ellenfélnek lenne is igaza, akkor is azt kiáltom gyilkosan, hogy a Fradinak vagy a válogatottnak van igaza. Mondtam, hogy mikor hazamegyek, veszek egy focilabdát, és elkezdek dekázni, hogy ne rúgjak luftot, mindjárt kaptam is egy dedikált labdát. Jobbszélső voltam a MATEOSZ-ban, Grosics Tatáról hozzánk igazolt, ő az edzéseken jobbszélsőt játszott, ott vele edzettem. Én a Henni – Rudas – Kispéter – Lakat kezdőcsapatot tudom fejből. A Fradin nőttem fel, egyszer a Teleki téren jött a labda, ketten ugrottunk fel, a Kocsis és én, de én fejeltem el a labdát. Az is lehet, hogy csak a fejemre esett, de én így emlékszem. Kocsis és Budai egy csoda volt, ti nem láthattátok ezt, mert gyerekek vagytok. Akkor egy Budai beadás fél gól volt!
– Bodrogi Gyula
(Köszönjük a fotót, Balu!)
