A férfi vízilabda válogatott előbb szétlövéssel bronzérmes lett a Világkupában, aztán jött az amerikaiak óvása. Az utolsó percek újrajátszása végén pedig olyan hiba sújtott minket, amit mindenki látott, de hát a szabályok miatt nem lehetett mit tenni…

Férfi vízilabda, Világkupa, a 3. helyért
Magyarország 13-14 Egyesült Államok
Negyedek: 5-6, 3-3, 4-1, 1-4
Gólok: Varga D. 3, Fekete 2, Jansik 2, Német 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV

Jansik Szilárd

Nehéz higgadtan, nyugodtan értékelni azt, ami történt. Megnyertük ezt a mérkőzést, aztán megóvták egy olyan dolog miatt, amit a bíró rontott el, mi pedig már nem is voltunk az uszodában. Amikor meghallottuk, azt hittük, ez valami vicc. Az újrajátszásnál azt éreztem, hogy itt mi nem nyerhetünk. Újra lövették a büntetőt, utána egyből kaptunk egy kontrát, a végén a szögletünket nem adták meg. Mindezzel együtt Zsolt is gratulált a játékosoknak, csapatkapitányként én is, mert ezt a mérkőzést megnyertük. Nagyon csalódottak vagyunk, nehéz mit mondani. Tudtuk, hogy nem most kell csúcsformában lenni, hanem körülbelül két-két és fél hét múlva. Addigra jobbak leszünk. Ez egy jó felkészülés volt, két nap múlva otthon leszünk, készülünk tovább. Otthon lesz még négy-öt edzésünk, aztán már Japánban folytatjuk a munkát. Bízom abban, hogy a világbajnokságon megbosszuljuk ezt a mai napot, akár a negyedöntőben is jöhet az USA, meg fogjuk őket verni, megmutatva, hogy ez így nem volt korrekt.

Vogel Soma

A sportunk megszégyenítése! Idegesek vagyunk és nehezen dolgozzuk fel a mai meccsünket. A történteket félretéve…: sokat tanultunk az itt lejátszott mérkőzésekből és tudjuk, miben kell még fejlődnünk a vb-ig.

Varga Zsolt

Ilyen még nem nagyon történt, az én karrieremben biztosan nem… Nyilván benne van a szabályokban, hogy ebben az esetben lehet óvni – ők pedig megóvták. Talán annyit mondanék, hogy az újrajátszott négy és fél perc sem feltétlenül a fair play szellemében zajlott, pláne nem az addig történtek fényében, az utolsó szöglet jogosságát például utólag elismerték, ennyit vihetünk magunkkal a bronzérem helyett… Hogy másodjára már nem tudtuk megnyerni a meccset, abban egyértelműen szerepet játszott a pszichés alapállapot: volt egy komoly mérkőzés, amit megnyertél, volt benned egy feszültség, ami jólesően leengedett. Ezek után ismét feltöltődni, ráadásul úgy, hogy tőled elvettek valamit, ami már a tiéd volt, ők meg kaptak egy új lehetőséget, ami rögtön azzal indul, hogy újralőhetik a meccsen kihagyott ötméteresüket… Az élet valahol elvesz valamit, és azt valahol visszaadja, remélem, velünk sem lesz másként. A torna egyébként jól szolgálta a céljainkat, lemérhettük, mi működik és mi nem, ráadásul mindezt nagyon különböző stílusú csapatokkal szemben, akik teljesen más rendszerszemlélettel közelítenek a vízilabdához. Az amerikaiak például rengeteg gólt lőnek és rengeteget kapnak – ez történt az olaszok elleni elődöntőjükön is –, ráadásul erőteljesebb a bíráskodás a meccseiken, sokkal több a kiállítás, azaz az történt, amire számítottam. Tény, egyelőre eléggé hullámzó a játékunk, az első nap a védekezés remekül ment, az utolsó nap a támadásunk indult meg végre, de még egyszer hangsúlyozom, ez a Világkupa arról szólt, hogy láttuk, min kell még dolgozni. Van még két hetünk, most jön a finomítás rész, amikor mindenki pontosan tudni fogja, mikor mit kell csinálnunk. A játékosok jelenlegi hangulatáról annyit mondhatok, hogy felnőtt férfiakról van szó, akik tudják kezelni az élettel járó pofonokat – ugyanakkor, ha egy már megnyert mérkőzést veszítesz el ilyen körülmények között, akkor azt meg kell élni, és semmit sem kell elfojtani.