A magyar válogatott szövetségi kapitányával beszélgettek.

Marco Rossi

Az utóbbi hetekben-hónapokban többen számon kérték rajtam, miért nem válogatott még Lisztes Krisztián. Sok szurkolóval ellentétben nekem nem idén szúrt szemet Krisztián tehetsége, hanem 16 éves kora óta figyelemmel követem a fejlődését, mint ahogy annak idején Szoboszlai Dominikot is a Lieferingben láttam először játszani. A stábommal rengeteg mérkőzést látunk, itthon és külföldön is figyeljük a magyar játékosokat, de a válogatott meghívónak fontos kritériumai vannak. Nagyon óvatosnak kell lenni, nem szabad megkockáztatni, hogy a játékos megégjen, de közben éreztetni kell vele, hogy számítunk rá és bízunk benne. Be kell illeszteni a közösségbe, a csapat értékeit a magáénak kell vallania, és csak aztán kezdhetjük el beépíteni a játékunkba. Ez univerzális dolog, a világ minden csapatánál így megy, de Magyarország egy kicsit más. A magyar válogatott mezének olyan súlya van, ami páratlan. Borzasztó nehéz feladat viselni, hiszen egy kis ország hatalmas futballkultúrája van benne, arról nem is beszélve, hogy egy olyan szurkolótábor áll mögötte, ami előtt nem engedheted meg, hogy rosszul játssz. Ezt is bele kell számolni, amikor arról beszélünk, hogy valaki 18 évesen készen áll-e a legsúlyosabb mez viselésére.

A teljes beszélgetés: MOL csapat