Támadónk az edzőtáborban beszélt korábbi sérüléséről és a rehabilitációs munkáról.
Tokmac Nguen
Eléggé bonyolult volt a sérülésem, nem csak egy probléma volt, egy ennél jóval összetettebb dologról beszélünk. A has azon tájékáról van szó, ahonnan az egyensúlyát nyeri az ember. Az előző szezon elején sokat szenvedtem miatta, a fájdalom egyre csak nőtt és nőtt ugyanazon a helyen. A fájdalom ellenére mindent megtettem a csapatért, ott voltam és küzdöttem és harcoltam, amíg bírtam. Tudtam, hogy idővel ez csak rosszabb lesz, végül pedig meg kellett műteni. Mióta megműtöttek és elkezdődött a rehabilitáció, természetesen egyre jobban vagyok, de kell még idő, mire teljesen rendben leszek. Visszatérve az előző szezonra, ez volt az oka, hogy az idény végén nem tudtam segítségére lenni a csapatnak. Itt vagyunk most, reméljük, egyre erősebb és jobb leszek, ezért dolgozunk most is itt, Bad Radkersburgban. A legfontosabb, hogy kontrollálni tudjuk azt a területet, ahol megműtöttek, hogy megfelelő módon kapja a terhelést. Ezenkívül rengeteg másik dolog van, ami segít. Ilyen volt a péntek délelőtt, amikor a medencében mozogtam. Nem futhatok, de a vízben való sétálással ugyanazokat a mozgásokat végzem, mintha futnom kellene, ez erősíti a testemet. Tudom, hogy a drukkerek várják már a visszatérésemet, de egyelőre nem tudok pontos időpontot mondani, óvatosnak kell lennünk, nehogy kiújuljon ez a sérülés. Nagyon nehéz volt a tavalyi idény, de azt elárulhatom, hogy gőzerővel készülök, mindent beleadok, hogy újra a pályán legyek, és gólokkal segítsem a Ferencvárost.
