A Soroksárról a Fradiba érkező Ádám édesapját kérdezték.

Halmai Gábor

Az első meglepetés talán akkor ért bennünket, amikor fél évvel ezelőtt a Ferencváros jelezte, hogy elvinnék Ádámot a téli edzőtáborba. Azt hiszem, ebben a modern eszközök is segítséget nyújthattak, hiszen a szakmai stáb – ahogy hallottam – pontosan tisztában volt azzal, amit az adatok jeleztek. Vagyis tudták, hogy Ádám mennyit fut, sprintel, hányszor indul be az üres területekre, és ez felkelthette a figyelmet. Már az is pozitív visszajelzés volt, hogy télen mindegyik edzőmérkőzésen pályára léphetett, és Sztanyiszlav Csercseszov megdicsérte. Már akkor szóba került, csatlakozzon a Fradihoz, de végül abban maradtak, még fél évet játsszon Soroksáron, ahol kimondottan jól érezte magát. Szűcs Mihály sportigazgató és Lipcsei Péter vezetőedző olyan támogató hátteret biztosított neki, hogy nagyon élvezte a játékot. A tiszteletet kizárólag a pályán kívül szabad megadni, az edzés közben már meg kell küzdened a legendákkal is, kiharcolnod a helyedet, megmutatni, jó játékos vagy. Ez nagyon furcsa lelki kettősség, ezt kell kezelni, és például erről sokat beszéltünk Ádámmal. A másik tanácsom az volt, mindenképpen adjon időt magának, hogy felvegye a tempót. Emlegettem, mindenkivel előfordul, ha előrelép, erősebb csapatba kerül, forog összevissza, eleinte nem érti, mi történik, mert túl gyors a játék, de néhány edzés alatt ezt a ritmust igenis fel lehet venni, nem szabad megijedni, ha nem megy azonnal az akklimatizáció. Dietetikussal konzultál, mire van szüksége, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa, precízen kiszámolja az alvásidejét, hogy tökéletes állapotban érkezzen másnap az edzésre.

Bővebben: NSO