Tomori Zsuzsi elmondta, hogy Elek Gábor az az edző, akiért bárhol, bármikor meghal – értékelések a Bajnokok Ligája ezüstérmes játékosoktól és vezetőedzőjüktől.
Janurik Kinga
Szeretnénk a jövőben is minél többször pályára lépni a négyesdöntőben, mert ez a hétvége fantasztikus volt. Nagyra értékeljük, hogy itt lehettünk, és motivációként fog szolgálni arra, hogy visszatérjünk. Mikor megkaptam az ezüstérmemet, nagyobb és nehezebb volt, mint amire számítottam, egy kicsit meg is lepődtem rajta, de értékeljük az ezüstérmet is. Ami meg a Vipers elleni döntőt illeti, egy félidőig fej-fej mellett haladtunk, a második játékrészben léptek el több góllal, de ennek ellenére sem gondolnám, hogy elfogyott volna az erőnk a folytatásra. Nagyon jó csapat a Vipers, megérdemli a győzelmet, a célunk egyértelműen, hogy visszavágjunk a jövőben. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt játszhattam Szucsánszki Zitával és, hogy Elek Gábor lehetett az edzőm. Rengeteget adtak nekem és örülök, hogy a pályafutásukból hiányzó final fourt meg tudtuk adni nekik.
Klujber Katrin
Fantasztikus volt itt lenni, átélni a szurkolóink biztatását, örökre emlékezetes élmény marad számomra ez a hétvége. A döntőben kicsit jobb teljesítményre számítottam, de mégis éremmel a nyakunkban távozunk, amit mindenképpen nagyon értékelünk. Egyértelműen első helyen van nálam ez az ezüstérem a pályafutásomat tekintve. Sokat hibáztunk a második félidőben, amely hibákat a Vipers kegyetlenül kihasznált, de leszögezem, hogy ennek ellenére sem lehetünk csalódottak. Nagyon hullámzó út vezetett idáig, én is sok mindent átéltem a csapattal, így ennek az éremnek nagyon nagy jelentősége van. Remélem, fogunk még négyesdöntőben játszani.
Szucsánszki Zita
Tényleg olyan volt, mint egy hullámvasút, voltunk fent is lent is. Rengeteg sérülés súlytotta a csapatot, a Bietigheim elleni meccsen például alig voltunk meg, és akkor mindenki azt mondta, hogy az a csapat a négybe fog jutni, aztán a csoportból sem mentek tovább, míg mi döntőt játszottunk. Az élet ad az élet elvesz, nekünk most nagyon sokat adott. Ez az egész hétvége egy beteljesült álom volt. Amikor adta a tévé a Final Fourt, volt, hogy inkább elkapcsoltam, mert nem esett jól, hogy mi nem vagyunk ott. Most végre teljesült az álmunk, de még kell egy kis idő, hogy leülepedjen, ami itt történt. Ilyen szurkolótábora senkinek nincs a világon. Talán fociban igen, de kézilabdában kizárt. Az, hogy felállva tapsolt minket a közönség egy perccel a vége előtt, amikor már biztos volt, hogy nem nyerjük meg a finálét, hihetetlen érzés. Miattuk sajnálom leginkább, hogy nem jött össze. Nem gondoltam, volna, hogy 36 évesen még játszani fogok, de szerencsére ezt a genetikát kaptam édesapáméktól. Pedig volt ebben minden sérülések, szülés, de itt vagyok. Amin a kezdetekkor jót mosolyogtam volna, mert 2005-ben úgy jöttem a Ferencvárosba, hogy biztos voltam benne, végig a kispadon fogok ülni. 18 év, még kimondani is sok, van olyan csapattársam, aki ennél fiatalabb. De most a végén összeálltunk mi, öregek, Tomori Zsuzsival, Zácsik Szanival, aztán azért csak odatette magát a retró Fradi. Örülök, hogy részese lehettem, tökéletes lezárása volt ez a hétvége ennek az időszaknak.
Tomori Zsuzsanna
Egy-ketten csalódottak voltak, pedig a Fradival ez egy nagyon nagy siker. Ami szombaton történt, az leírhatatlan. Megpróbáltunk mindent, de úgy érzem mind fizikálisan, mind mentálisan elfogytunk egy kicsit, szoknunk kell még ezt a légkört. A túloldalon világsztárokkal teletűzdelt együttes állt, akik nagyon jó kapcsolatokkal rendelkeznek, érezték egymást és nagyon gyorsan játszottak. Lehet, hogy piros lap volt, de már az első félidőben elengedtem ezt a két játékvezetőt, talán ez a döntő megérdemelt volna kicsit komolyabb bíráskodást… Nem ezen múlt, a Vipers jobb csapat, megérdemelten nyerte meg a finálét, valahogy most nem éreztem magunkban azt a fajta átütő erőt, ami korábban átlendített minket a nehéz pillanatokon. Összességében én egyáltalán nem vagyok szomorú, büszke vagyok a csapatra. Remélem egy-két éven belül sikerül aranyérmet szerezni. Gáborral jó kapcsolatot ápolok, nehéz a búcsú. Zizi nélkül is furcsa lesz, nagyon sokat kaptam tőlük, szóval komoly hálával tartozom nekik. Elek Gábor volt számomra az az edző, akiért meghalok bárhol, bármikor. Zita pedig egy biztos pont volt a játékban, ő mindig fel tudta emelni a csapatot.
