A Women’s Handball kérdezte Draganát, aki elmondta, hogy a hétvégi Final4 lesz a korona a karrierjén.
Dragana Cvijic
Amikor megkaptam az FTC ajánlatát, tárgyalni kezdtünk és a gondolkodásmódjuk azonnal meggyőzött arról, hogy el kell fogadnom az ajánlatot. Mindig szerettem nagy múltú csapatoknál játszani. Egész más olyan klub mezét felhúzni, amelynek tradíciói vannak. Más érzés, sokkal jelentőségteljesebb. Nem kell külön motiváció, amikor olyan klubban játszik az ember, mint a Ferencváros. Már az első itteni interjúban elmondtam, hogy a Final Fourba akarok kerülni a Fradival. Mert tudtam, mennyi támogatást kapunk majd. És most itt vagyunk. Amikor a Final Fourba jutáson gondolkodom, el sem hiszem, hogy sikerült. Arról álmodtam, hogy a saját szurkolóink előtt játszhatok a Final4-ban és ez az álom most megvalósul. Ez a karrieremen a korona. Minden pillanatot élvezni fogok, mert soha nem tudhatja az ember, eljut-e még egyszer ide.
A Metz elleni első meccs borzalmas volt, a kapusuk meg fenomenális. És amikor visszajöttünk, nagyon sok ziccert kihagytunk. Nagyon jó csapat, kivételes játékrendszerrel. De mind azt éreztük, hogy hat góllal nem jobbak. A meccs után éreztük, hogy fordítani tudunk. Mindenki elfogadta a kritikákat. Nem a mi napunk volt, semmi nem ment úgy, ahogy szerettük volna. Semmi feszültség nem volt bennünk a két meccs között, nem volt veszítenivalónk. Úgy érzem, jobb volt így, hogy későn vettük át a vezetést, nem volt idejük visszajönni a meccsbe. Őrűlt és érett módon játszottunk. Egyek voltunk. Nem számít ki van a pályán, támogatjuk egymást. Ez ennek a csapatnak a legfontosabb erénye. A csapaton belüli légkör.
A Győr elleni kupadöntőn végig két gólon belül voltunk. A teljes csapat úgy érezte, hogy képesek vagyunk megverni őket. Kinga 2-3 fontos védéssel segített minket, az utolsó 5-7 percben pedig sokkal érettebben játszottunk, mint az ETO. Megmutattuk, hogy stabilak vagyunk az ilyen pillanatokban, hogy meg tudjuk fordítani az eredményt, ha stabilak vagyunk ezekben a helyzetekben. Nem volt veszítenivalónk. Úgy játszottunk, mint egy nagycsapat.
A két legnehezebb hetünk akkor volt, mikor veszítettünk a CSM ellen, majd az ETO-t kellett fogadjuk. Kivoltunk mentálisan, minden ellenünk fordult. Hazajöttem és azon gondolkodtam, mit lehetne csinálni. Nehéz volt felállni. De a vezetőedző támogatása sokat segített ebben a helyzetben. Jöttünk melegíteni a meccsre és annyit mondott, mutassuk meg, mit tudunk. És egy olyan nagycsapatot legyőztünk, mint a Győr. A csapat ereje abban van, hogy hiszünk az utolsó pillanatig. Nem számít, mekkora a hátrány, nem számít hányszor kell visszajönni a meccsbe, a legutolsó másodpercig hiszünk. És ebben a sportban ez a legfontosabb.
Számomra mindenki bajnok, aki minden nap felkel és elmegy edzeni. Akinek nem számít, milyen nehéz, nem számít, ha elkapta egy nyavalya, ha sajog valami. Az érem csak egy jutalom. De mindenki bajnok, mindenki aki ebben a sportban benne van, aki dolgozik önmagáért, mint ezek a lányok itt.
A kapusoknak a Final4-ban is kiemelt szerepük lesz, mint mindig. A védekezéssel próbáljuk majd a lehető legjobban segíteni őket. Az Esbjerg veszélyes támadásban, szerintem övék az idei BL-ben a legjobb beálló. Mondtam a csajoknak, hogy a meccsre koncentráljunk. Bármikor voltam a budapesti Final4-on, megvolt a magam menetrendje – a meccsre koncentrálva. Mondtam, hogy a külsőséggel ne törődjenek – még ha a Ferencváros is az F4 házigazdája, végre.
