Bencével beszélgettek eddigi pályafutásáról.

Batik Bence

Ha valaki végigfut a karrieremen, láthatja, nem vagyok egy ugrálós fajta, hat és fél év ferencvárosi futball után négy szezont töltöttem Kispesten. Mennem kellett, szerencsére azonban egy héttel a távozásom után már bajnokit játszottam a Puskás Akadémiában, és azóta is a csapat stabil tagja vagyok. A fradista múltam miatt nem volt épp kedves a fogadtatásom, egy év múltán viszont ugyanazok a szurkolók megválasztottak az év játékosának. Hendikeppel indultam, bár ez sokszor megesik, megszoktam már. Hozzászoktam, hogy az emberek kialakítanak rólam magukban egy hamis képet, ami azután, hogy megismernek, rendre megváltozik. Még a Ferencvárosban játszva másfél év alatt három műtéten estem át, az első után az orvosok azt mondták, ebből futball már nem lesz. Azóta is játszom. Megfogadtam akkor, senki és semmi nem tántoríthat el a futballtól, és ezt a mai napig tartom. A mottómmá vált, ez visz előre ma is. Mindig a pozitívumokat keresem, ha nem így lennék összerakva, már nem futballoznék. Pedig valóban ritka sérülést szenvedtem, az üvegporc tört le a térdkalács alól. 777 napot hagytam ki. Az első műtét nem sikerült, a másodikat követte egy hosszabb rehabilitáció, aközben átestem a harmadik beavatkozáson, amikor a csavarokat szedték ki. Másfél év eltelt addig, hogy egyáltalán újra futni tudjak. Ilyen gyötrelmes sérülésnél mindig kérdés, vissza tudsz-e térni a pályára, elég sokat tettem azért, hogy sikerüljön… Sportpszichológushoz is jártam, mindent megtettem azért, hogy újra focizhassak, B-terv nem létezett. Csak a futball. Kispesten lettem kész játékos. Nagy dolognak gondolom, hogy a Fradiban húszévesen én lehettem az egyik belső védő, ez azért keveseknek adatik meg, a sérülésem miatt nem tudtam azonban meghatározó játékossá válni. A Honvédban váltam azzá. Életemben először hétről hétre küzdhettem a klubért, a csapattársakért, a szurkolókért, sok jó emberrel megismerkedtem, a drukkereket és a csapattársakat sosem felejtem el. Fradistaként érkeztem, mégis megválasztottak csapatkapitánynak. Hirtelen lett aztán vége. Azért is találtam furcsának, mert a nyár elején az adódó külföldi lehetőség kapcsán azt mondták, nem vagyok eladó, a nyár végén mégis mennem kellett… Amúgy a megye II-től kezdve minden osztályban megfordultam, de nem derogált alacsonyabb ligában játszani, tizenévesen persze nem is ez foglalkoztatott. Hódmezővásárhelyen focizva elkezdtem mindenesetre nyúlni, tizenhét évesen kerültem a másodosztályú Szeged 2011-be. Kilenc meccsen szereztem három gólt. Abban állapodtunk meg, egy évre írok alá, ehelyett hároméves megállapodást tettek elém. Nem írtam alá, mert a Győr, az MTK, a Vidi és a Fradi is érdeklődni kezdett irántam, erre kiraktak a keretből. A Fradi szerencsére még a télen szerződtetett, addigra betöltöttem a tizennyolcat.

A teljes beszélgetés: Büntető