És a tíz évvel ezelőtti álmokból valóság lett – Varga Zsolttal beszélgettek.

Emberként vagy szakvezetőként lett több az utóbbi tíz évben?
Ha folyamatosan tanuljuk a szakmánkat, azáltal magánemberként is többek leszünk. Nagyon sok támogatást kaptam az utóbbi években, hiszen a Fradiban fejeztem be a játékospályafutásomat, majd itt lettem először ifi-edző, 2013-ban pedig a felnőtt együttes vezetőedzője. Eleinte úgy álltam a parton, mint a játékos, aki próbál edzősködni, majd egyre inkább edzővé váltam. A fejlődés viszont sosem ér véget, és ezért az útért, valamint a fejlődés lehetőségéért Kubatov Gábornak, a Ferencváros elnökének, Nyíri Zoltán ügyvezető alelnöknek, vagy az elmúlt években a klubot szakosztályvezetőként segítő Madaras Norbertnek is nagyon hálás vagyok. Sokat jelentett, hogy nyugodt körülmények között építkezhettünk.

Amikor tíz éve elkezdték az építkezést, gondolta volna, hogy ilyen magasra jut a klub?
A csapat mélyponton volt, én pedig kezdő edzőnek számítottam, úgyhogy ilyen sikerek csak álmaimban szerepeltek. Ambrus Tamással annak idején sokat beszélgettünk arról, hogyan lehetne felépíteni a klubot, hogyan lehetne ismét bajnokságot nyerni, hogyan lehetne megtölteni a Komjádi-uszodát. Ez akkor mind csak álomnak tűnt. Nekem is hosszú időbe telt, mire megértettem az edzői szakma elemeit, ez öt-hat éves folyamat volt. A tizenkettedik helyről indultunk, fokozatosan haladtunk előre az első bajnoki címig, utána pedig következett az a sikersorozat, amely most mögöttünk van.

Ha egyetlen meccset újra átélhetne az elmúlt tíz évből, melyik lenne az?
Inkább a meccs utáni pillanatot élném át, mert maga a mérkőzés általában mindig nagyon stresszes… Két kiemelkedő pillanatot tudok felidézni, az egyik az első bajnoki cím volt – ami az áttörést jelentette –, a másik pedig a Bajnokok Ligája-győzelem.

Bővebben: Sportal