Ma délelőtt újra jégre lépünk, az Egyesült Államok csapata ellen.

Férfi jégkorong, A-csoportos VB, A-csoport, 1. forduló
Dánia 3-1 Magyarország
Harmadok: 1–0, 1–0, 1–1

Beszámoló: Fradi.hu, Jégkorongblog, MJSZ, NSO
Galéria: MJSZ

Két vereség egy napon, de micsoda különbség! Egy a jégen (1:3), egy a focipályán (0:2)!

Mi történt a jégen? A csapat magával hozta az MVM Domeban a Kanada ellen szerzett lendületet, igaz, csak a második harmadtól, de véleményem szerint ez elég lett volna egy bravúros pont vagy pontok szerzésére! És ez miért nem jött össze? Nem szabad elfelejteni, hogy a játékosok nagy része először vesz részt egy „elit VB”-n! Más, mint a tavalyi ljubljanai és ez érződik a városban, az arénában, szinte mindenhol! Kellet egy kis idő, mondjuk 25 perc, hogy a fiúk elkapják a fonalat. Azért ebben hatalmas segítséget kaptak attól a többszáz hazai szurkolótól, akik pénzt, fáradságot nem kímélve hazai hangulatot varázsoltak a Nokia Arénába! És még miért? Mert hiába küzdünk, hajtunk és alakítunk ki számtalan lövőhelyzetet emberelőnyös helyzetekben, ha nem lövünk kapura, akkor nem lesz gól! Itt – sajnos – meg kell még említenem a játékvezetést is, két tengerentúli bíró (Bloski Adam – Kanada és Macfarlane Sean – USA) aránytalanul „bántották a kicsit”! Nem véletlen, hogy a három gólból kettőt hátrányban kaptunk! Összességében tegnap a Nokia Arénában nem kellett szégyenkeznünk.

Nem úgy, mint Kecskeméten! A hokimeccs után rohantam a szállásomra, hogy „élőben” (TV-n) láthassam immár bajnokcsapatunk várhatóan felszabadult „örömfociját”! Nagy szomorúságomra ez nem jött össze! Így gyorsan váltottam és még láthattam egy minden igényt kielégítő harmadik harmadot a Németország – Finnország mérkőzésből, amely az utolsó pillanatig nyitott volt és a végén az ismét telt házas arénában a hazai csapat megszerezte első győzelmét. Legközelebb a fantasztikusan játszó németekről is ejtenék néhány szót, de már hangolok a mai, Egyesült Államok elleni mérkőzésre, ahol a Kanada ellen mutatott játékra és tisztes eredményre számítok.

Jó vasárnapot.

Kassai György / Finnország, Tampere

Nagy Gergő

Tudtuk, hogy ez vár ránk, nem ért minket meglepetés. Sofron gólja után már tényleg úgy játszottunk, ahogy tudunk. Akkor bátrabbak voltunk, jobban összpontosítottunk, jobban járattuk a korongot, fegyelmezettebbek lettünk. Itt viszont hatvan percig kellene így teljesíteni.

Kevin Constantine

Kicsit megilletődötten kezdtünk. Ha arra gondolok, az elmúlt fél évben miként fejlődött a csapatunk, most az elején úgy néztünk ki, mint három hónapja… Ennek sok oka lehet, az egyik a mezőny erőssége, a második az egész rendezvény hatalmassága. Abszolút nem úgy festettünk, mint a legutóbbi hetekben: szerintem nem játszottunk valami jól az első harmadban, viszont a kapusunk remekelt, és esélyt adott, hogy ha idővel feljavulunk, akkor lehet sanszunk. Így is lett, csak a harmadik góltól megváltozott az egész meccs hangulata, noha előtte nagyon is jó helyzeteink voltak a 2-2-höz. A speciális egységeken sok múlott, továbbá egy NHL-játékos lőtte az első kettőt, fórból. Amikor az első két harmadban a reklámszünetekben takarítgatták a jeget, a mi vödreinkben mindig több volt a jégkása… Nem tudom, generálhatunk-e több lövést. Ez annak a függvénye is, hogy kivel játszol, és nem biztos, hogy a képzettebb ellenfél mellett lesz elég idő és hely. Ha van esély, és nem lövünk, akkor persze, azon lehet javítani. De nem hiszem, hogy nekünk nagyon sok lövésünk lesz ezen a tornán, ahhoz túl erős a mezőny. Azt viszont szeretnénk, ha a harmadik harmadokban még lenne esélyünk, és ez ezúttal is megvolt. Tanulunk a hibáinkból, fejlődünk, dolgozunk, nem érünk rá azon elmélkedni, mi történhet a következő meccsen. Időpazarlás arra gondolni vagy arról beszélni, mire számítunk. Úgy kellene folytatnunk a vb-t, ahogy a mai meccset zártuk.