Krisztián ma ünnepli 18. születésnapját, Isten éltesse! Az apával és fiával is beszélgettek.

ifjabb Lisztes Krisztián:

– A derbigyőzelem után egy szabadnapot is kaptatok, mivel töltötted?
– Elsősorban pihenéssel, arra fordítottam ezt az időt, hogy kikapcsolódjak a családdal. Amikor nincs edzés, akkor leginkább a barátaimmal szoktam sok időt tölteni, ez mindig fel is tölt. Főként régebbi ismeretségek ezek, amelyek már kiskorban, akár a suliban vagy a Fradiban kialakultak, ezeket szeretném is továbbvinni, mert ezek az igazi barátságok.

– Milyen érzés volt bevenni az ősi rivális kapuját, fel tudod idézni azt a pillanatot?
– Eszméletlen! Szinte szó szerint, mert olyan euforikus állapotba kerültem, hogy nem is emlékszem pontosan a gól utáni néhány másodpercre, csak arra, hogy futok a szurkolók felé, és a csapattársaim a nyakamba ugranak. Remélem, sok hasonló pillanatot élhetek majd meg a karrierem során.

– És azt hogyan éled meg, hogy az elmúlt száz évben nem volt nálad fiatalabb gólszerzője a Ferencváros – Újpest derbiknek?
– Ez is hihetetlen, mérhetetlen büszkeséggel és megtiszteltetéssel tölt el. Főleg ha belegondolok, milyen legendás futballisták találtak be egészen fiatalon: Albert Flórián, Nyilasi Tibor, édesapám vagy éppen Szusza Ferenc, Bene Ferenc, Göröcs János, hogy csak néhányat említsek.

– Mi az első focis emléked?
– Nagyon kicsi lehettem, amikor már egy lufit, vagy valami kis labdát rugdostam. A focit én választottam, nem erőltették rám. Próbáltam más sportokat is, például hokiztam, de nem ment se az, se más, csak a foci.

– Volt B-terv arra vonatkozóan, hogy mi lesz, ha nem jön össze a labdarúgó-karrier?
– Erre tettem fel mindent.

– Mi a jó és a rossz oldala a hirtelen jött nagy ismertségnek?
– A rossz, hogy nem mindig tudom pontosan megítélni, hogy azok az emberek, akik belépnek az életembe, miért is jönnek. A jó része az öröm, amit a családdal és a szurkolókkal közösen átélünk, ezt nehéz is szavakba önteni.

– Arról sokat hallottunk, hogy mi mindent örökölhettél édesapádtól, de mi az, ami édesanyádhoz köthető?
– A mentalitás, a szorgalom, amit nyilván apától is örököltem, de édesanyámtól is, mert nagyon kitartó nő. Ő is sportol, a mai napig röplabdázik, ahogyan egyébként a nővérem is röpizett.

– Mi a titka a Lisztes családnak?
– Talán a futball iránti szenvedély. Ebben nőttünk fel, nemcsak én, hanem édesapám is, már gyerekkorában vitték ki őt meccsekre, a focival kelt, és a focival feküdt. Velem ugyanez volt a helyzet, így ha létezik titok, akkor ezt mondanám.

– Úgy tűnik, nemcsak játékban, de fizikálisan is rögtön megálltad a helyed az NB I-ben. Mennyi ebben a genetika és mennyi a “meló” része?
– Inkább félelmetesen sok meló van benne. A szakmai stábbal sokat dolgozunk azon, hogy meglegyen az erőm, ne fáradjak el, az ütközésekből győztesen jöjjek ki.

– A külföldi tornákon olyan sztárcsapatok reménységeivel találkoztál, mint a Real Madrid, a Manchester United, a Hertha, az Inter vagy a Juventus. Mit tapasztaltál ellenük?
– Akkoriban nagyon jó csapatunk volt a Mészöly Focisulival, mindenkivel felvettük a versenyt, olyannyira, hogy a Real Madrid mögött a második helyen végeztünk, a többieket megvertünk. A magyar riválisainkhoz képest ettől függetlenül már ebben a korban is teljesen más szintet képviseltek ezek az együttesek.

– Az NB II-ben 17 bajnokin három, az NB I-ben öt meccsen négy gólod van. Nemrég a Fradiból kölcsönben Kecskeméten játszó Katona Bálint mondta, hogy a másodosztályban biztosan nem lőtt volna annyi gólt, mint amennyit az élvonalban sikerült neki. Veled is ez a helyzet?
– Három NB II-es gól? Pedig négyre emlékeztem. Ami azt illeti, az NB II-ben a védők sokkal jobban tördelik a játékot, szeretnek odarugdosni.

– Megmutattad már a technikai tudásodat is, de azt is, hogy nehéz elnyomni, milyen stílusú támadónak tartod magad?
– Inkább a technikámra szeretek hivatkozni, szélről szívesebben is játszom, mint kilencesként. Persze változó a posztom, a meccs hozza ezt magával, most is szélen kezdtem, aztán átmentem csatárnak. Az edzésen annyira be vannak gyakorolva a mozgások, hogy az átállás már jön magától.

– Meglepődtél, hogy Sztanyiszlav Csercseszov már az Újpest-meccs után bedobta a nevedet a válogatott kapcsán?
– Nagyon boldog vagyok, mert most érzem azt, hogy talán elnyertem a bizalmát. Megtisztelő, hogy felmerült ez benne, reméljük, el is jön majd ez a lehetőség a jövőben.

– Apropó, az orosz trénerről az a hír járja, hogy a szigorú imidzse mellett jó pedagógusalkat. Szoktatok esetleg négyszemközt beszélni?
– Nem sokat beszél, feleslegesen pedig főként nem. Éppen ezért viszont amikor mondandója akad, akkor annak súlya is van. Örülök, hogy az irányításával dolgozhatok.

– Baráth Péterrel egy időben követeltek magatoknak egyre több játékpercet a Fradiban tavasszal, ami egyrészt a magyar futball számára is biztató, másrészt a Ferencvárost is gyakran éri az a vád, hogy fiatal magyar tehetségek helyett inkább a légiósokban bízik. Tudsz úgy tekinteni saját magadra, mint inspiráló személyiségre a most utánpótlásban pallérozódó tehetségek számára?
– Abszolút, én is biztos vagyok abban, hogy ha a gyerekek látják a mi példánkat, extra motivációt kapnak azzal kapcsolatban, hogy kemény munkával és odaadással a negatív hangok ellenére igenis van út az FTC csapatába, ha valaki végigjárja a ranglétrát.

– Kevesen ünnepelhetnek bajnoki címet éppen a 18. születésnapjukon, neked viszont szombaton a Kisvárda ellen biztosan összejön ez a bravúr, hiszen a Kecskemét pénteki pontvesztésével matematikailag is biztossá vált az újabb aranyérem. Készülsz esetleg egyedi gólörömmel, ha ismét a kapuba találsz?
– Ennél szebb ajándékot nem igazán tudok elképzelni, tényleg már csak azt, ha góllal teszem még emlékezetesebbé. A gólöröm jó kérdés, eddig nem gondolkoztam rajta, mindig ami a szívemből jön, azt csinálom.

Bővebben: Csakfoci, Index

idősebb Lisztes Krisztián:

Számított a majdhogynem újonc fiától ilyen tavaszra: öt meccs, négy gól?
Nyilván azt én sem gondoltam, hogy ilyen jól sikerül ez a pár mérkőzés. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy azt tudtam, hogy Kriszben megvan a tehetség, de sok mindennek össze kell még állnia, hogy tartósan kiemelkedő játékot produkáljon. Nagyon boldog vagyok hogy így alakult, hiszen a fiam az elmúlt hetekben minden várakozásomat felülmúlta!

A Vidi ellen – majdnem újoncként – kétszer volt eredményes, a Vasas ellen győztes gólt rúgott, az Újpest ellen pedig bebiztosította a győzelmet. Kijelenthető, hogy jó versenyzőtípus?
Igen, hiszen ha bedobják a mélyvízbe, akkor is remekül teljesít, és egyértelműen jól viseli a pozitív nyomást, a kihívásokat.

Kihagyhatatlan: hogyan fogadta a fia fáklyás jelenetét, amelynek hatalmas visszhangja lett?
Annyi történt, hogy a lefújás után kiadta a mezét valakinek, majd a kapu mögül valaki egy égő fáklyát nyomott a kezébe. Krisz ment vele egy pár lépést, majd letette a földre. Nyilván a mérkőzés után, felfokozott hangulatban kissé rutintalanul cselekedett, de nagyon bízom a szövetség jóindulatában, és abban, hogy belátják: egy 17 éves gyerek semmi rosszat nem akart csinálni!

Ifjabb Lisztes Krisztián szombaton azonban már 18 éves lesz – milyen lesz a nem mindennapi születésnap?
Egyelőre annyit tudtam intézni, hogy a Ferencváros már bajnokként léphet pályára, így egy nem akármilyen gálamérkőzés várható a Kisvárda ellen, a Groupama Arénában. S mivel a 18. születésnap minden ember életében egy jelentős dátum, maradjunk annyiban: ennek megfelelően további meglepetések is várnak még rá…

A teljes beszélgetés: Mandiner