A Fradiban is nevelkedett támadó ma Magyar Kupa döntőt játszik.

– Kevesen tudják, hogy Fradi-nevelés vagy, majd 16 évesen kerültél ki Hamburgba. Jó döntés volt?
– Egyik döntésemet sem bántam meg. Öt évet töltöttem a Fradiban, onnan lettem korosztályos válogatott. Tulajdonképpen a Népligetben nőttem fel. Nagyon szép emlékeim vannak azokból az időkből, hiszen érzelmileg is kötődtem a Ferencvároshoz, az egész családom fradista. Aztán jött egy lehetőség, hogy a Hamburghoz szerződhetek, ott az U17-es, majd az U19-es csapatban is jól ment a játék, többször házi gólkirály lettem. Aztán a Covid miatt félbeszakadt a bajnokság és ugyan két év még hátra volt a szerződésemből, úgy döntöttünk, hogy kipróbálom magam a felnőtt futballban, így kerültem Zalaegerszegre.

– Ahol egy percet sem játszottál…
– Sajnos úgy alakult, hogy végül nem bennem gondolkodtak csatárposzton, de miután kiderült, hogy nem kerülök be a csapatba, a téli szünetben sikerült eligazolnom Budafokra. Kellett azonban pár hónap mire formába lendültem, eleinte nem igazán volt önbizalmam, nem úgy ment a játék, ahogy szerettem volna. Szerencsére kijöttem ebből a mély gödörből. Sok tanulsággal járt ez az időszak és úgy gondolom, hogyha lesz még hullámvölgy a karrieremben, azt már talán könnyebben fogom kezelni.

– Egy ilyen tavasz után mennyire vagy kapós? Sorban állnak érted a klubok? Fradi-nevelésként elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer visszatérj az Üllői útra?
– Nem tagadom, vannak érdeklődők itthonról és külföldről is. Egy nagy álmom válna valóra, ha majd egyszer visszatérhetnék a Fradiba, de tudom, hogy addig még sokat kell tennem. Most életem legfontosabb meccsére készülök, csak az jár a fejemben, hogy kupagyőzelemhez segítsem a Budafokot, minden más másodlagos.

A teljes interjú: Csakfoci