A legendás rádióssal, Novotny Zoltánnal beszélgettek.

A lényegről, a futballról még nem is beszéltünk! Ezerkilencszáznegyvenben született, jól gondolom, hogy Puskás Öcsiéket látta játszani?
A futballal úgy alakult a viszonyom, hogy még járni is alig tudtam, amikor apám már meccsre vitt. Bejártuk Budapest összes futballpályáját. A középső-Ferencvárosban laktunk, a Nagykörút és az Üllői út sarkán, a Mária Terézia, később Kilián laktanya mellett. Ott, az utcán fejeltünk, lábteniszeztünk. Mindenevők voltunk az NB I-től a BLASZ II-ig, komppal átmentünk a budai oldalra is, amíg nem építették újjá a hidakat.

Fradi-drukker volt?
Képzelje, én nem csapatoknak szurkoltam, hanem játékosoknak. Kezdetben Zsengellér-drukker voltam, ugye ő az Újpestben játszott, aztán Puskás-szurkoló lettem, ez a Kispestet jelentette. Végül aztán Kispéter-szimpatizáns lett belőlem, ergo Fradi-drukker. Erről soha az életben nem beszéltem, mert a riporter nem lehet elfogult, de most már, lassan nyolcvanhárom évesen megtehetem.

Tanúsíthatom, soha, egyetlen közvetítéséből sem jött le, hogy melyik csapattal rokonszenvezik.
Ennek örülök. De nézzünk egy kis számmisztikát! A húgom ezerkilencszáznegyvenhét május negyedikén született. Aznap vertük öt-kettőre az osztrákokat, és szakadt le a tribün az Üllői úti stadionban. A húgom születése miatt nem mentünk ki arra a mérkőzésre, és úsztunk meg egy esetleges súlyos balesetet. Én magam pedig ezerkilencszáznegyven május tizenkilencedikén születtem egy magyar –román alatt, amit Sárosi Gyurka és Gyetvai góljával kettő-nullára megnyertünk. Emiatt viszont apám nem mehetett ki a meccsre… De például a szüleim házasságkötésénél is késtek a tanúk, mert futballmeccsen voltak. Sajnos arról már nem szól a fáma, hogy mi volt a párosítás. De ugye azt kérdezte, Puskást láttam-e játszani. Olyannyira láttam, hogy két csapat edzésére jártunk ki, a Honvédéra és a Fradiéra. A Fradi edzésein több ezren voltak!

Van ilyen edzésről sztorija?
A Fradi-tréningek végén Deák Bamba mindig kinn maradt, és valami olyasmit gyakorolt, amire meccsen egyáltalán nem volt szüksége. Leállt a szögletzászlóhoz, és onnan betekerte a hálóba a labdát. Egyszer, kétszer, háromszor, sokszor. Pedig meccsen sohasem ő rúgta a szögleteket, hanem neki rúgták. Puskás pedig utcai cipőben, kabátban, nyakkendőben fogadásból a tizenhatosról tízből tízszer eltalálta a felső lécet. Ezt ugyan én magam nem láttam, de hiteles szemtanúk mesélték. Azt viszont a saját szememmel láttam, hogy egy Milan–Győri ETO-meccs előtt a győriek edzésén, amit nem a San Siróban tartottak, hanem az edzőpályán, vagy hatvan olasz újságíró nézte az edzést az egyik kapunál, miközben a másiknál a Győr edzője, Szusza Ferenc rugdosott a két kapusnak. Egyszer az egyik újságíró megbökte a társát, hogy nézze Szuszát. És ketten átmentek a másik kapuhoz, majd mind a hatvan társuk követte őket a pálya szélén. Én mindeközben mint bennfentes a pálya közepén. Szusza odafordult hozzám: „Most mondd meg nekik, hogy rúgok két kapufát.” Megmondtam az olaszoknak, akik hitték is, meg nem is. Szusza pedig bumm, eltalálta a bal kapufát, onnan visszapattant a labda, és ő kapásból rábombázta telibe a másik kapufát! Az egész olasz sajtó kalapot emelt. Szuszáék még tudták, hol kell a labdát megrúgni.

Az megvan, hogy hol hallgatta a legendás londoni hat hármat?
Nyolcadikos voltam, az igazgató annyit mondott, hogy délután fél háromra menjünk vissza a tanulószobára. Visszamentünk, rádió be, elkezdtük hallgatni Szepesit. Szemmel láthatóan ideges volt a diri. Én viszont fölényeskedve kijelentettem: „Igazgató úr, ne idegeskedjen, az első percben gólt lövünk!” És Hidegkuti be is vágta az első percben, az egész osztály talpra ugrott, a diri meg elkiáltotta magát: „Novotny! Alkotmánytan: ötös!” Nekem a hat-három egy alkotmánytanötöst ért.

Más futballélmény?
Önző vagyok, a magam által közvetített meccsekből szemezgetek. Ezerkilencszázhatvannyolc április, Vásárvárosok Kupája-negyeddöntő, a Fradi a Bilbaóval játszik. Itthon kettő-egyes győzelem a smirglidurvaságú, kemény baszkok ellen, mindenki azt hitte, hogy Bilbaóban megeszik a Fradit. Én közvetítettem mindkét mérkőzést. Itthon kikapcsoltam a télikabátomból a bélést, végtére is Spanyolországba megyek, gondoltam, ehhez képest Bilbaóban esett a hó. Odakint Varga Zoltán és Páncsics Miklós sérültet jelentett azok után, hogy eleve tartalékos volt a csapat, Géczi, Juhász, Szőke mind-mind hiányzott. Lakat Károly edző harminchárom perces taktikai értekezletet tartott, akkor még be lehetett menni a riporternek, én be is mentem az öltözőbe. A harmincháromból három perc volt a taktika, a többi egy beszélgetés Alberttel, az előző évi aranylabdással. Lakat azt mondta Flórinak, hogy „Te vagy Európa legjobb játékosa, és most, amikor egyesek meghunyászkodnak, megfutamodnak, akkor neked meg kell mutatnod!” Ezek után Albert élete legjobb játékát nyújtotta a San Mamesben, pedig volt neki egy magyar–brazil három-egy is a felhozatalban. Tévéfelvétel nincs, vagy elhiszik nekem, vagy nem. A Bilbao gyorsan rúgott egy gólt, jött a második félidő. Szállt egy magas labda Branikovits felé, aki a tizenhatos vonalán állt, de teljes erővel rárontott a Zugazaga nevű bilbaói „mészáros”. Branikovits ijedtében háttal a kapunak belerúgott a labdába, és az a kint álló Iribar, a csodakapus fölött behullott. Gól, egy-egy. Majd eltelik tizenhat perc, Karába bead, a labda beszorul Fenyvesi Máté lábai közé, és a balszélső nem teketóriázik, a labdával beszökdécsel az ellenfél kapujába. Kint is kettő-egyre győzött a Fradi, és bejutott az elődöntőbe. Amikor hazaértünk, a ferihegyi repülőtéren háromezren vártak, nem a saját lábamon jutottam ki, a szurkolók a vállukra vettek, és kórusban kiabálták, hogy „Ilyen riporter kell nekünk!” Más kérdés, hogy két héttel később egy Fradi–Honvéd után, amit a Honvéd nyert meg, már én voltam a hazudós meg minden, csak nem jó fiú… Amúgy a bilbaói visszavágó a színházi világnapra esett, és a Madáchban a Hamletet játszották. De a súgólyukban a súgónál szólt a rádió, az én közvetítésemet hallgatta. Állítólag Gábor Miklós a Lenni vagy nem lenni monológ közben bekérdezett a súgóhoz, hogy mennyi az eredmény…

A teljes beszélgetés: Index