Krisztián elmondta, hogy a félidőben észre sem vette, hogy beállt a fia.

Lisztes Krisztián

Nem is vettem észre, hogy a fiam beállt, mert még a VIP-páholy büféjében beszélgettem az ismerőseimmel. Már indultam vissza a lelátóra, amikor hallottam, felzúdul a tömeg. Mondták, kimaradt egy ziccer, majd valaki hozzátette, Krisztián hagyta ki. Kérdeztem a mellettem ülő Lucsánszky Tamástól, hogy be kellett volna-e rúgnia, és ő mondta, igen, be. Erre azért felszisszentem, de tudtam, hogy a fiam jó versenyzőtípus, mentálisan is sokat fejlődött az utóbbi időkben. Nyilván büszke voltam, és meghatott, de pontosabb, ha azt mondom: leírhatatlan érzések kerítettek hatalmukba az első gólnál! A második találat pedig tényleg a hab volt a tortán, nyilván akkor lett volna igazán teljes az öröm, ha a csapat 2-1-re vagy 3-2-re meg is nyeri a mérkőzést – de ne legyünk telhetetlenek. Hiszen az a szeretet, ahogy a közönség ünnepelte a fiamat, szívbe markoló volt. Megkönnyezi az ember az ilyen pillanatokat. Láttam, rengetegen rám néztek a lelátón, figyelték, hogyan reagálok, és nekem könnybe lábadt a szemem. Nagyon büszke voltam és persze vagyok most is. Tényleg az lett volna a tökéletes, ha nyer is a Fradi, de így is maga a csoda volt ez a szép este. Jó érzés volt ezt így átélni élőben, felemelő volt hallani a gólok és a mérkőzés után, hogy a szurkolók a fiamnak éneklik azt a slágersort, amelyet annak idején nekem találtak ki. Rászolgált, és bár lehet, hogy ezzel a gesztussal rám is gondoltak, ez most neki szólt. Felejthetetlen este volt nekem is és Krisz számára is, ez egyértelmű. Mondtam neki, hogy annak idején ugyancsak tizenhét évesen én a harmadik bajnoki meccsemen szereztem az első gólomat a Fradiban, jó lenne, ha megelőzne, és meg is tette, hiszen bajnoki mérkőzésen most játszott másodszor, a Groupama Arénában pedig először, ráadásul én itthon sohasem dupláztam. Nagyon örülök neki, hogy e tekintetben máris megelőzött. Bízom a jó folytatásban. Krisz tisztában van a képességeivel, és nem annyira lelkizős típus, mint én. Nagyobb az önbizalma, de az egész generációjára igaz, hogy magabiztosak, ám ha ez teljesítménnyel is társul, akkor nem nevezhető nagyképűségnek. Nem fog elszállni, és azt is pontosan tudja, hogy ez a két gól még nem jelent garanciát az állandó játéklehetőségre, nem vele kezdődik még a Ferencváros összeállítása. Ahhoz, hogy rendszeresen pályára léphessen ebben a rendkívül erős keretű Fradiban, még nagyon sokat kell fejlődnie. Ez egy remek belépő volt, nem több, nem kevesebb, természetes, hogy még egy kicsit a fellegekben jár – így voltam ezzel én is 1993 decemberében, amikor egy Debrecen elleni találkozón megszereztem az első NB I-es találatomat. De megfelelően kell minden sikert feldolgozni, hamar vissza kell térni a földre, hiszen a hétvégén már következik egy újabb fontos bajnoki a remek formába lendülő Paks ellen. A hétköznapokon továbbra is rendkívül keményen kell dolgozni azért, hogy Csercseszov mester újra őt húzza elő a varázscilinderéből…

Bővebben: Fradi.hu, Magyar Nemzet, Mandiner, NSO