Toki január óta kínlódott ágyékproblémákkal, amelyekről eleinte nem szólt a stábnak, mert játszani akart. A Leverkusen ellen aligha játszhat. A karrierjét nálunk fejezné be, mert sokat jelent neki a Fradi-család.

Egy ideje kínoz egy ágyéksérülés. Mostanra már szükség volt a műtétre. Nem túl komoly, de néhány órája túlestem a beavatkozáson. Sikerült a műtét, az első dolog, amit kérdeztem, az az, hogy mikor játszhatok. De az orvosok nem értették [nevet]. Még nem lehet tudni, mennyit hagyok ki, de az valószínű, hogy a Leverkusen elleni párharcokat ki kell hagyjam. Tavaly nyár óta gondok voltak a csípőmmel, ez vezetett az ágyékproblémákhoz. A bajnokságban picit kevesebbet játszottam, mindenki azon dolgozott, hogy javuljak. De amíg a fájdalom kontroll alatt maradt, játszottam. Ismerem magam, tudtam hogy nem fogok szólni. Csináltam a dolgom, egész addig, amíg a beavatkozásra szükség nem lett. Tisztában voltam azzal, hogy ez a kockázat benne van. De mit tehettem volna? Imádok focizni, nem szoktam hozzá, hogy a lelátóról kövessem azt. Így azt reméltem, hogy majd tovább tudok focizni. Valószínűleg januárban jeleznem kellett volna a fájdalmat. Nagyon sok meccset játszottunk az elmúlt négy évben, ez nagyon megerőltető volt.A sérülés pedig rosszabb volt, mint azt gondoltam. Őszintébbnek kellett volna lennem és előbb szólnom. De ilyen ember vagyok, makacs, csikorgatom a fogam, aztán remélem, hogy majd valahogy javulnak a dolgok.

Nagyon élvezünk Magyarországon élni. Nyáron hároméves szerződést kötöttünk, szívesen fejezném be itt a karrierem. A Ferencváros sokat jelent nekem, egy család lettünk. A sikerek után az volt a helyes, hogy maradjak, mert fontos az, amit itt csinálunk.

A válogatott jelenleg egyáltalán nem érdekel, sokkal fontosabb, hogy újra jól játszhassak a Fradiban. Követik a munkánkat a válogatottnál, Zakit be is hívták. De ezen most nem gondolkodom, legyek előbb újra egészséges, aztán lehet a válogatottról beszélgetni.

– Tokmac Nguen