A Debrecenben a kezdőcsapatba visszatérő Sigér Dáviddal beszélgettek.
– Vasárnap, Debrecenben tavaly október 16. óta először voltál kezdő bajnokin. Hogy élted meg ezt?
– Felemelő érzés volt, bizonyos pillanatokban úgy éreztem magam a meccs közben, mint egy gyerek, aki visszakapta a játékát. Amellett, hogy maximálisan koncentráltan vártam a mérkőzést, nagyon-nagyon emelkedett hangulatban voltam előtte. Az elmúlt időszakban semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy tétmérkőzésen újra a kezdőtizenegyben legyek. Ráadásul egy jó hangulatú mérkőzésen, Debrecenben kaptam esélyt erre, a családom is ki tudott látogatni – mintha minden összeállt volna. Ez egy tökéletes pillanat volt arra, hogy valamit vissza is kapjak abból, amit nap mint nap beleteszek.– Fontos győzelemnek voltál részese, hiszen két döntetlen után tudott újra győzni a Ferencváros.
– Jól játszott a csapat. Ehhez kellett több minden is: egyrészt az, hogy az elmúlt időszakban nem jöttek úgy az eredmények, ahogy szerettük volna, másrészt az, hogy végre a több kialakított helyzetből tudtunk már az első félidőben is gólra váltani egyet. Ez kulcsfontosságú volt. Egy jó formában lévő Debrecenre készültünk, egész héten, folyamatosan elmondták ezt nekünk. Sokkal jobb egy olyan mérkőzésre készülni, amikor tudod, hogy nagyobb kihívás vár rád. Szerintem a debreceniek is úgy készültek, hogy elkapnak minket otthon, ráadásul Dzsudzsák Balázsnak a 100. bajnoki mérkőzése volt a vasárnapi, emiatt az ellenfél részéről is ünnepi alkalom lehetett a találkozó. Szerintem ezért is hozta a mérkőzés azt, amit láthattunk, nem egy kapuja elé behúzódó, hanem egy önbizalomtól duzzadó ellenfelet kaptunk, aki próbált támadásokat építeni. Örülök, hogy egy ilyen meccsen tudtam én is játszani, hiszen teljesen mást kíván meg tőlünk is egy olyan párharc, amikor nem felállt védelem ellen kell játszani. A pálya minősége is kifogástalan volt, dicséret illeti az ottaniakat, hiszen ez is emelte a futball minőségét.– Az elmúlt hetekben az edző több kérdést is kapott veled kapcsolatban, minden esetben kiemelte, hogy elégedett a munkáddal az edzéseken és a mérkőzéseken is. Ebben az időszakban többet kell dolgoznod a lehetőségért, mint korábban?
– Mindig az volt a filozófiám, hogy az edzésen amennyire csak lehet, megpróbálom kitolni a határaimat, hogy amikor eljön a mérkőzés, ne szenvedjek majd amiatt, hogy nem tudok megoldani valamit, mert nincs erőnlétem. Régen is így edzettem, most is így edzek. Ami sokkal nehezebb az elmúlt időszakban, az a mentális része a dolognak. Rengeteg mindennel meg kell küzdeni ilyenkor, sok mindent el kell tudni fogadni, de mégis hinni kell a pozitív, jó dolgokban, reménykedni, hogy eljön egy olyan pillanat, mint a vasárnapi meccs is, amivel nemcsak magamnak, hanem másoknak is tudom bizonyítani, hogy azért vagyok még mindig a Fradiban, mert még a csapat hasznára tudok válni, csak az elmúlt időszakban kevesebb lehetőséget kaptam arra, hogy azt megmutassam.– Legközelebb március 3-án, pénteken lép pályára a csapat, akkor a Groupama Arénában a Mezőkövesd lesz az ellenfél. Hazai pályán legutóbb tavaly szeptemberben voltál kezdő – eljöhet annak a szériának a lezárása is?
– Ez azért nehéz kérdés, mert nem vagyok benne az UEL-keretben, ha pedig edzői fejjel gondolkozunk, az is egy jó gondolat lehet, hogy a vezetőedző azokat a játékosokat próbálja felkészíteni a Leverkusen elleni mérkőzésre, akik ott is szerepet kapnak. Bárhogy is lesz, remélem, ami vasárnap, Debrecenben történt, az nem lesz elfelejtve, és akár a későbbiekben több játékperccé formálódhat.A teljes beszélgetés: Fradi.hu
