Kéziseink mindig jókedélyű játékosával az orosz Handballfast beszélgetett.

Most már remekül érzem magam [a Fradiban]. Kezdetben keveset játszottam, aztán egyre több lehetőséget kaptam, így meg tudtam mutatni képességeim legjavát. Az edző a játékomat összességében sikerként értékeli, és megjegyezte, hogy velem a pályán jobban néz ki a csapat. Élvezem a kézit, ami itt nagyon népszerű. Minden meccs teltházas, bármelyik sorozatban játszunk. Budapest egy gyönyörű város, közel lakom a csarnokhoz, minden nagyszerű. Általánosságban jól érzem magam, de azért más, mint ami Moszkvában volt, az az energia, az a csapatszellem és kapcsolatok megismételhetetlenek. A CSZKA mindig is a csapatom marad.

Nagyon örülök, hogy Andrea [Lekity] is itt van, sok évet játszottunk együtt, mindig kitalálunk valamit a pályán a képességeinknek és az összhangunknak köszönhetően. Az is jó, hogy van kivel az anyanyelvemen beszélni. Azonban a lányok, a magyarok, a németek, más országok képviselői, mind csodálatosak. A klub maga nagyon szervezett, úgy működik minden, mint egy óramű. Mindent megtesznek azért, hogy a játékosok jól teljesíthessenek.

Az igazság az, hogy Moszkvából többet jártam haza Belgrádba. Talán azért, mert most oly közel van Belgrád, így nincs olyan honvágyam. Másrészt olyan sűrű a program, hogy nem nagyon marad idő az utazgatásra. A szünnapokon csak pihenek, mert tudom mi vár rám néhány nap múlva, nem könnyű ebben a ritmusban játszani.

Itt [Magyarországon] nagyon sok ifiakadémia van, minden klubnak van sajátja, rengeteg gyerekkel, fiatallal. Ebben Magyarország messze mások előtt jár. Például Macedóniában és Montenegróban, ahol szintén játszottam, nem szeretik kevésbé a kézit, de a bajnokság szintje messze a magyaré alatt van. Ez igaz Szerbiára is, ahol kevés gyerek kézizik, és ha a felnőtt csapat nem sikeres, nehéz felnevelni az új generációkat.

A junior korosztályokban a magyar válogatott rendre jól szerepel, a felnőtt csapat kevésbé sikeres, 2012-ben az EB-n bronzot szereztek és bár Tokióba kijutottak, csak a hetedik helyen végeztek. Itt a fiatalok 20-21 évesen átesnek a tűzkeresztségen. Ez különösen egyértelmű a Ferencvárosnál, ahol a saját nevelésű játékosok adják a csapat gerincét. Ez ritka az európai élcsapatoknál, de itt a Győr kivételével minden csapat így működik. Azt gondolom, hogy ennek a hozzáállásnak a felnőtt csapat szintjén is nagy sikerek lesznek az eredményei.

Igen, a hazai meccsen szerzett 6 pontos győzelem a Győr ellen megnyitotta a bajnoki címre az esélyünket, de addig még nagy és hosszú lesz a küzdelem, hosszú a bajnokság. Azt gondolom, megvannak a képességeink a bajnoki cím megszerzésére és az esélyünk is. A legfontosabb, hogy a csapatból ne essen ki senki, mert a sérülések és betegségek gyakran tönkre teszik a terveket.

Őszintén, soha nem éltem meg olyat, mint a Győr elleni meccsünk. Ez különleges összecsapás a szurkolóinknak, egész más energiákkal, és ezt meg akartam tapasztalni… Otthon játszottunk és már a bemelegítés alatt egészen különleges feszültség volt a levegőben. A Fradi-szurkolók ezért a meccsért élnek, ahogy a játékosok is. Alig bírtam kivárni a kezdő sípszót. A Ferencváros mindig híres volt a remek szurkolóiról, de a Győr ellen egészen elképesztő szintre léptek! Megérdemeltem nyertünk, azon az estén védekezésben és támadásban is sokkal erősebbek voltunk. Nem volt különleges taktika, az edző csak azt kérte, élvezzük a játékot és ne aggódjunk – lesz, hogy hátrányba kerülünk, lesz, hogy előnybe, meg-meg torpanunk majd, de a végén nyerünk. És igaza volt, pontosan így történt! És nagyon tetszett, hogy nem helyezett ránk nyomást, csak élveztük a meccset.

A mi csarnokunk elég pici, 1300 fős, ezért az európai kupameccseket Érden játsszuk. Ezt nagyon sajnálom, mert az Elek Gyula Aréna az otthonunk. Mindig teli van, még az edzőmeccseken is. Igen, igen! Amikor idejöttem, több edzőmeccset játszottunk, mindig tele volt a csarnok. Jó lenne itt játszani a BL-meccseket, de mit lehet csinálni. Érd egy szép kisváros, 25 percre Budapesttől, a csarnok 2200 fős. Itt is jó a hangulat, teltházak vannak, de az atmoszféra egész más. Mi itt edzünk minden nap, mondhatni itt élünk, ezek a falak segítenek.

[A Rapid és a Buducsnoszt közül] az utóbbit választanám, mert játszottam oda és szívesen találkoznék a régi barátokkal [őket is kaptuk végül – ulloi129]. És talán az esélyeink is jobbak egy picivel ellenük. De nem lehet lebecsülni senkit. A Buducsnoszt fiatal csapat, jól játszik, minden ellenfélnek gondot okoznak. Bárki ellen játszunk majd, nem lesz sétagalopp. Az elmúlt két évben a csapat nem jutott túl a nyolcaddöntőn, előbb a Buducsnoszt, majd a Krim állta útját. Annak ellenére, hogy szerintem mindkétszer a Fradi volt a favorit. Most egy fiatal, erős csapatunk van – hiszek benne, hogy 1-2 éven belül eljuthatunk a Final Fourba. Vagy talán már idén… Igen, sok a sérültünk, de mindig bízom abban, hogy jól alakulnak a dolgaink.

– Dragana Cvijity