Korcsolya szakosztályunk vezetőedzőjével, Bánhidi Ákossal beszélgettek a szakág jövőjéről.
A Liu testvérek országváltása beszédtéma volt a válogatottban az Eb alatt is, vagy ez már egy lezárt ügy a többiek számára?
Azt nem mondhatom, hogy téma lett volna, de hogy ki hogyan zárja le magában a történteket, az más kérdés. Ennek a döntésnek a vetületei, az okai rajta lesznek még a csapaton egy ideig minden tekintetben. Az Európa-bajnokságon már nem került szóba a dolog, de a történtek még azért ott hullámzanak mindenkiben.Mi a jövőkép, álmodhatunk még rövidpályás-gyorskorcsolyában magyar olimpiai éremről?
Tény, hogy férfivonalon kicsit le vagyunk gallyazva, öt fő, szinte a válogatott fele kiesett a rendszerből.S mi látszik, látszódott a csapaton: ez motiválja őket, hogy csak azért is megmutatják, vagy az az érzés jelenik meg hangsúlyosabban, hogy hiányzik egyfajta magabiztosság, amit a fiúk jelenléte sugárzott?
Ez rendkívül összetett dolog. A versenyzőknél azon vagyunk, hogy minél jobban arra koncentráljunk, az adott helyzetben a maguk oldalára fordítsák ezt a helyzetet. Hogy ez mennyire fog sikerülni, és hogy mennyi idő kell hozzá, még korai értékelni. Dolgozunk rajta.Tartják egyébként egymással a kapcsolatot a testvérekkel?
Akár naponta is beszélünk, ha épp olyan téma jön elő, de olyan is van, hogy három hétig nem kommunikálunk. A viszonyom mind a két versenyzővel vagy akár az edzőkkel is, akik már nem a magyar válogatottnál dolgoznak, a legmagasabb szinten, a legkiválóbb állapotban van továbbra is.S arra már felkészült lelkileg, amikor majd először találkoznak egy versenyen Liuékkal mint megelőzendő, legyőzendő riválisokkal?
Részemről erre nem tudok felkészülni. Ez olyan, mint mikor – elnézést a példáért – az ember igyekszik ugyan lelkileg felkészülni a barátja temetésére, de aztán összeomlik. Fogalmam sincs, milyen lesz az a pillanat, miként fogom magamban értékelni, hogy kínaiként látom őket a versenyen. Ez egy borzasztóan ambivalens, vegyes érzés. Egyrészt tényleg a legjobbakat kívánom nekik, másrészt én magyar edző vagyok és a magyar korcsolyázóknak, az ő sikerükért dolgozom.S mi kell ahhoz, hogy valakiből egy új Liu legyen?
Először is a szüleinek, a nagyszüleinek és a dédszüleinek nagyon jó kapcsolatban kell lenniük a Jóistennel, hogy a gyorskorcsolyzással kapcsolatos genetikai összképe megfelelő legyen. Ez a legfontosabb. Ha ez megvan, akkor az édesapja vagy az édesanyja közül legalább az egyik azzal a gondolattal kell keljen, hogy az én gyerekemnek kéne sportolnia. S ha mindez egybevág, és azt a pici gyereket, aki meg van áldva ezekkel a képességekkel, lehozzák egy olyasfajta műhelybe, mint a mienk, akkor megvan a jó esélye arra, hogy esetlegesen egy hasonló karriert fusson be. De azt azért hozzáteszem, olyan kapcsolatban a Jóistennel kevesen vannak, hogy a gyerekük, unokájuk, dédunokájuk korcsolyával a lábán szülessen. Így aztán az is nagyon fontos, hogy hány emberből válogatunk. Ha nem csak pár száz gyerek szűrődik át egy sportágon, hanem ezrek, akár tízezrek, akkor sokkal könnyebb a tehetséget megtalálni, mert Magyarországon is előfordulhatott már, hogy valaki Liunak született, de ez nem derült ki soha róla.Van potenciális jelölt?
Van. Öröm az ürömben, hogy a Liu testvérek által becsukott ajtó másoknak kinyitott egyet. Úgy látom, többen is szeretnének ezen belépni. És hogyha van egy sorod, amelyben négy-öt olyan ember korcsolyázik, aki 500 méteren 41 másodpercre képes – márpedig ők ezt tudják zsinórban –, akkor, ha kinevelünk egy befejező embert, ez a sor nemcsak, hogy dobogóra kerülhet, de akár nyerhet is. Az idei Eb-n egy elsőéves felnőtt srác, Nógrádi Bence, aki mellesleg junior világbajnoki ezüstérmes, döntőbe került. Az eggyel fiatalabbak közt ott van Major Dominik, aki egy olasz versenyen egy tizeddel maradt el Liu Shaoang 500-as korosztályos csúcsától, ami űridő [Clubunk fiatal tehetsége az EYOF-on 1500 méteren, 1000 méteren és mixváltóban is aranyérmes lett – Peti]. Fantasztikus tehetség, ahogy a régi tanárom, Csizmadia Ferenc unokája, Csizmadia Márk is. Utóbbiak még pubertás korban járnak, de Milánóig van még három évünk. Ha a klasszis befejező embert keressük, nem biztos, hogy ebben a generációban nem találunk megint egy hasonló klasszist, mint a Liu testvérek közül bármelyik.
