Az Aranycsapat kapusának lánya szerint édesapja egész életében hordozta a sebet, amit az okozott, hogy nem hagyták a Fradiba igazolni.

– Furcsa nekem erről beszélni, de apu mindig is a Fradit szerette a legjobban. Pedig a Honvédban vált világhírűvé. Bevallom, a kispesti klubbal a csalá­dunknak nincs sok kapcsolata. Ez a Honvéd már nem az a Honvéd. Minthogy a futballunk is rengeteget vál­tozott. Olykor nézzük a meccseket a tévében, és tudom, aput mennyire zavarná, hogy alig van magyar játékos az NB I-es csapatokban. A Ferencvárosból olykor meghívnak ben­nünket. Apu több sebet is cipelt a lelkében, az elveszített világbajnoki döntőt, no meg azt a tényt, hogy játékosként nem engedték a Fradiba. Sokszor mutatta nekem később azt a levelet, amelyet az MLSZ-től vagy inkább az elvársaktól kapott, s amelyben közölték vele: szó sem lehet Fradiról, maradnia kellett Tatabányán. Ekkor hagyta abba, dühből, indulatból. Mert ilyen volt. Hiányzik… Bárcsak láthatná a két unokáját a futballpályán! A két unokáját, akik a Grosics Gyula Általános Iskolába járnak. Óriási rang és egyben felelősség is. De büszkék, végtelenül büszkék a nagyapjukra! – tette hozzá Grosics Edina.

forrás: és teljes interjú: sportal.hu