A nyaksérülése után lábadozó hokisunk már mozoghat.
– Hogy érzed magad, így több mint egy hónappal a történtek után?
– Sokkal jobban érzem már magam, de azért voltak nehezebb pillanatok, napok, hetek, főleg mentálisan. Viszont azok a gesztusok, amiket kaptam a szurkolóinktól, a srácoktól, amikor eljöttek meglátogatni, vagy amikor a kapitány a mezemben ment nyilatkozni, meg, hogy felakasztották azt a cserepad mellé, azok azért sokat segítettek és átlendítettek a nehezebb pillanatokon.– Mivel teltek az első napok, vagy hetek, hiszen sokáig otthon voltál, mozognod se nagyon lehetett.
– Igazából az első pár hét, az első két-három hét nem volt a legkellemesebb. Ott ugyanabban a pozícióban feküdtem vagy ültem, de nem nagyon tudtam semmit se csinálni. Utána azért már elkezdtem sétálgatni, meg kicsit mozogni, de igazából végig pörgettem a Netflixet. Meg mellette azért próbáltam kicsit tanulni is.– Mit lehet tudni a rehabilitációdról, hiszen az elmúlt héten már visszatértél a száraz edzésekre, újra a csapattal edzel.
– A rehabilitáció a terv szerint halad, egész szépen gyógyulgatok. Szerencsére elkezdhettem már a gyógytornát Ildivel, meg a kezeléseket Bazsival, és igen, a mozgást is elkezdtem szépen lassan. Örülök, hogy újra itt lehetek a srácokkal, és hogy mozoghatok.– Tudsz már valamit, hogy mikorra várhatunk vissza a jégre?
– Ezt még pontosan nem tudom megmondani, de ha továbbra is ilyen gyorsan gyógyulok, és jól halad minden akkor bízom benne, hogy minél hamarabb, de majd az orvosok eldöntik.
