A volt válogatott kapus idézte fel pályafutását, benne a Fradi elleni potyát és UEFA Kupa csoportkört is.
– Ha már szóba kerültek a potyagólok, önnek volt olyan, ami mély nyomot hagyott az emlékeiben?
– Hogyne, a Sopron színeiben rögtön a negyedik NB I-es meccsemen egy potyagóllal kaptunk ki 1-0-ra a Ferencvárostól idegenben. Tizenkétezer ember volt a lelátókon az Üllői úton, én meg rutintalan 19 éves voltam, és becsorgott a labda a lábaim között Zavadszky Gábor lövése után. Gyorsan meg kellett tanulnom, hogy a hiba része a játéknak, de eredményeket hosszabb távon csak úgy érhet el az ember, ha túl tudja tenni magát rajta, amihez mentálisan és fizikailag is tökéletes állapotra van szükség. Szerencsés voltam, mert Sopronban ezután is bíztak bennem az edzők és a csapattársak, továbbra is megkaptam a lehetőséget, és a rákövetkező évben leigazolt az MTK.– 2004 nyarán a Feyenoord szerződtette. Ez volt a nagy lehetőség a karrierjében, nagy múltú klubba került, de egy felemás év után távozott. Mi volt a baj?
– Ha visszatekintek a pályafutásomra, ez volt az egyetlen csapatom, amelyben sikertelen voltam. A Feyenoord két évvel korábban megnyerte az UEFA Kupát, a sikeredző Bert van Marwijk azonban épp akkor távozott, amikor én érkeztem, a helyét Ruud Gullit vette át vezetőedzőként. Új csapat építésébe kezdtek, sok volt a légiós, én is megkaptam a lehetőséget, összesen 29 meccsen védtem abban az idényben, többek közt a Fradi ellen 1-1-re végződött UEFA Kupa meccsen is, elvileg én voltam az első számú kapus. Őszintén megvallva nem az volt életem legjobb idénye, és egy év elteltével a klub vezetői közölték velem, hogy a jövőben valószínűleg csak csere leszek, vagy elmehetek kölcsönbe játszani. Ekkor kerültem a NEC Nijmegenhez, amelyben újabb sikeres nyolc évet töltöttem el; 2008-ban újra megválasztottak a holland liga legjobb kapusának.forrás és teljes interjú: mno.hu
