A Vasas sportigazgatója reménykedik.

– Mi ad okot a bizakodásra?
– Ki reménykedjen a kiesés elkerülésében, ha nem én?! Igaz, ha a realitást nézzük, kifejezetten nehéz feladat előtt állunk. Hiszen kizárólag magyar játékosokban gondolkodunk, miközben nem tartozunk a nagy költségvetésű klubok közé, nyáron is csak egy futballistát igazoltunk pénzért, de Holender Filipért is részletekben fizetünk, különféle teljesítési mutatókhoz kötve. Van egy minimális hátrányunk a riválisokkal szemben, tehát számunkra minden pont hatványozottan értékes. S akkor még nem szóltam arról, hogy a sorsolásunk sem könnyű, hiszen előbb a Ferencvárossal, majd a Puskás Akadémiával találkozunk. S ha nem lenne elég, hogy mindkét csapat kerete értékesebb a miénknél, egyik meccsen sem mi leszünk a pályaválasztók. Tisztában vagyunk azzal, hogy a ferencvárosiak és a felcsútiak ellen sem mi számítunk esélyesnek, főleg idegenben nem, de talán összejön egy bravúr.

– Aligha ezen a két mérkőzésen múlik a Vasas bennmaradása.
– Ebben egyetértünk, de nem lenne szerencsés két vereséggel indítani a szezont, mert alakulhatnak úgy az eredmények, hogy az egypontos hátrányunk többpontosra duzzad, ami lélektani szempontból sem jönne jól. Persze más forgatókönyvben bízom. Többek között azért, mert a felkészülésünk jól sikerült, a különböző mérések is azt mutatják, hogy jó erőben várjuk a rajtot. A törökországi edzőtábor azért is bizonyult hasznosnak, mert egységesebbé vált a csapat, sokat számított, hogy tizenegy napig éjjel-nappal együtt voltunk. Szerintem a keretünk alkalmas arra, hogy megőrizzük az élvonalbeli tagságunkat. Több célnak igyekszünk megfelelni, de most az a legfontosabb, hogy a Vasas a következő idénynek is az NB I-ben vághasson neki.

forrás és teljes interjú: nso.hu