Később persze nálunk is játszott a vándormadár csatár, akinek a Vasas a kedvence, de a Fradival luxusórát nyert Dzsudzsáktól.

– Huszonegy évesen Győrből, a szülővárosából Zalaegerszegre szerződött, ami akkoriban, 1998-ban még szokatlan húzásnak számított. ­Miért döntött így?
– Viharos idők voltak az én életemben és az ETO-éban is. Miért tagadnám, ez is az életem része, kissé zűrös körülmények között nőttem fel, a baráti társaságommal csináltunk hülyeségeket, nem állt mögöttem a családból és a tágabb környezetemből senki, aki jó tanácsokkal látott volna el. Forrófejű ifjú voltam. Pedig éppen akkoriban kezdett jóra fordulni az életem. 1995-ben, tizennyolc évesen mutatkoztam be az ETO-ban, 1997-ben Bicskei Bertalan lett a csapat vezetőedzője, aki új szemléletet hozott, és akire én is felnéztem, később nála mutatkozhattam be a válogatottban is. 1998-ban új kft. alakult a klub működtetésére, az átlépéshez mindenkinek új szerződést kellett aláírnia. Az új szerződésemben azonban más időpont volt ráírva az érvényességéről, mint a régiben. A menedzserem, Vörösbaranyi József is adta alám a lovat, hogy nem vagyok köteles aláírni a megállapodást, és persze fűtött azzal, hogy a Ferencváros örömmel látna. Nem haragszom rá ezért, később is sokat segített, de neki nyilván az átigazoláshoz fűződött érdeke. Végül a csapatból egyedül én nem írtam alá, aminek a súlyos következményei évekig elkísértek. Kérdéses volt, kapok-e játékengedélyt, ezért a Fradi nem mert leigazolni. A ZTE így is szerződtetett, de az első tizenegy fordulót ki kellett hagynom.

– Itthon a legtöbb időt – három részletben összesen hét évet – Angyalföldön töltött. A Vasas is a kedvenc hazai csapata?
– Igen, így van, bár arra is büszke vagyok, hogy a Fradiban csapatkapitány lehettem. Amikor Lipcsei Péter megsérült, Bobby Davison engem tisztelt meg a karszalaggal.

– Noha Dzsudzsák Balázstól kapta a legnagyobb elismerést. Hogyan is szólt a fogadásuk?
– Balázs karrierje akkoriban kezdett a csúcsra érni, kiválóan játszott az Eindhovenben, megengedhette magának, hogy megvegye álmai óráját, egy Zenithet. Fradi ide, Fradi oda, nem értette, miért igazoltam az NB II-be. Fogadást kötöttünk. Ha ő tizenöt gólt szerez, akkor én adok neki egy Chanel órát, ha viszont én harmincat, akkor ő nekem egy Zenithet. Éppen a Debrecen elleni meccsen értem el a harminc gólt, végül harminckilencig jutottam. Balázs tartotta a szavát, az első alkalommal, amikor hazatért, már hozta is nekem az órát, ami tényleg nem piskóta, az értéke meghaladja a tízezer eurót.

forrás: mno.hu